13Közel volt a zsidók páskaünnepe, és Jézus felment Jeruzsálembe. 14A templomban találta a marhák, juhok és galambok árusait meg az ott ülő pénzváltókat. 15Kötélből korbácsot csinált, és kiűzte min
Sárvár és Sopron között, a 84-es úton – Simaság után – van egy aprócska leágazás. Egy göröngyös út, ami – jó egy kilométer után - fás ligetbe torkollik.
Erre megkérdezték tőle: És te milyen jelt mutatsz, hogy miután láttuk, higgyünk neked?
Emlékeznek rá, mekkora hiánycikk volt egy évvel ezelőtt az élesztő? Úgy elkapkodták a boltokban, hogy a magamfajta, örökké fáziskésésben élő álmodozóknak már csak az üres polcok látványa jutott... Persze azért itt, a határ mentén néhány kisebb szatócsboltban hozzá lehetett férni - pult alól -a jóféle osztrák szárazélesztőkhöz, de én valahogy arról is lemaradtam.
29Másnap János látta, hogy Jézus hozzá jön, és így szólt: Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét! 30Ő az, akiről én megmondtam: Utánam jön egy férfi, aki nagyobb nálam, mert
Valakivel való első találkozásunkkor sokat számít az, hogyan mutatják be nekünk az új ismerőst. Fontos, hogy mit mond róla a közös ismerősünk, mi az a néhány szó, amivel bemutatja őt nekünk. Képzeljünk el egy ilyen helyzetet, hogy pl. rólunk mit mondana egy-egy helyzetben egy-egy családtag, barát, kolléga, ismerős.
Jak 3, 13-18
A mai napon a Magyarországi Evangélikus Egyház szószékein szinte mindenütt a bölcsesség kérdését boncolgatják. Ki a bölcs? Honnan való és mire való a bölcsesség? Az egyik soproni kollégám a bölcsességgel kapcsolatban elmesélt egy történetet a havi szokásos lelkészgyűlésünkön.
Íme. Volt egyszer egy király, akinek vára egy magas hegy tetején állt, és a birodalmára
Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, mélyre hatol, az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. Nincsen olyan terem
Az egyik este egy idős bácsi hívott Németországból. Magyarul beszélt, kedves, németesen dallamos hangsúlyokkal. Azért keresett, mert egy Bibliát szeretne ajándékozni a gyülekezetnek. Mivel német nyelvű Bibliában nem szenved hiányt közösségünk, annyira nem voltam lelkes a felajánlástól...
„Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti.” (Zsolt 34,19)
Életünket nagyban meghatározza, hogy kit engedünk közel magunkhoz, kivel vagyunk kapcsolatban, és ki az, akiben megbízunk. És az sem elhanyagolható tényező, hogy mindez mikor történik…
I. Pt 2, 1-5
A minap az egyik híradásban felfigyeltem arra a fél mondatra, ami azt taglalta, hogy a koronavírus okozta változások miatt a jövőkutatók elemzéseire támaszkodnak a gazdasági szakemberek... Jövőkutató. Ez a számomra újra felfedezett és magávalragadó kifejezés egy szakmát takar.
2Móz 24,12-18.
Igyekszem a hittanórákra nem az utolsó pillanatban „beesni”. Nem csak azért, mert ez így dukál, hanem azért is, mert a szünetekben egy kicsit más oldalukról is megismerhetem a gyerekeket. Az elsőseimhez is időben odaértem a héten. És milyen jó, hogy korábban ott voltam, mert így végighallgathattam, ahogyan megbeszélik életük eseményeit.
5Móz 30,11-15
A héten elajándékoztam valakinek egy lila kendőmet. Nem azért írom le, mert "nagylelkűségemet" szeretném fitogtatni - hiszen így is jóval több sálam, kiskendőm, nagykendőm, keszkenőm és különböző izé-bizém van, mint amire szükségem lenne -, hanem azért, mert én ezt a kendőt már több mint harminc éve őrízgettem.
I.Móz 9, 12-16
Néhány év vagy évtized múlva számos tudományág képviselőinek komoly kutatási terület lesz ez a mi karanténban eltöltött időszakunk. Hogyan éltünk? Hogyan vásároltunk? Hogyan oktattunk? Mennyire volt intenzív az otthontanulás? Mennyit lehetett spórolni az online meetingek megrendezésével? Mennyire emelkedett az összezártság miatt a válások száma?
