Igehirdetések
Nagypénteki tűnődések
13Eredményes lesz szolgám munkája, magasra emelkedik, igen hatalmas lesz. 14Sokan csak iszonyodtak tőle, annyira torz, nem emberi volt külseje, emberhez nem méltó volt alakja.
Azon gondolkodtam, hogy amennyire evangélikus felmenőimnek fontos volt nagypéntek ünnepe, sőt evangélikus nagyanyám szerint ez volt a legjelentősebb egyházi ünnep, ma annyira bevonhatatlanok a fiatalok és a gyerekek ma ebbe az ünnepbe. A padsorok között nem nagyon vannak ma gyerekek, nincs tele a templom, pedig munkaszüneti nap is van.
Virágvasárnapi tűnődések - 2024.03.24.
Az én Uram, az ÚR megtanított engem mint tanítványát beszélni, hogy tudjam szólni igéjét az elfáradtaknak. Minden reggel fölébreszt engem, hogy hallgassam tanítványként.
Szeretem, amikor búcsúkor és pünkösdkor a presbitérium együtt, harangszóra vonul be a templomba. Van benne valami megmagyarázhatatlan erő, méltóság és ünnepélyesség. Ezeken az ünnepeken legtöbbször tele van a templom, gyönyörű a díszítés, villognak a fényképezőgépek.
Isteni mértékegység: ELÉG - Vasárnapi tűnödések
1Dicsekednem kell, habár nem használ; rátérek azért az Úr megjelenéseire és kinyilatkoztatásaira.
Ki tudja folytatni a jól ismert ének refrénjét? „…még, még még…, ennyi…“
„Még, még, még, még, még
Ennyi nem elég!
Egyre feljebb furakodom
Jaj, de magas ez a torony.
Még, még, még, még, még
Ennyi nem elég!
Repül a bálna
Repül a bálna
Ez a parancs…”
Legyetek készen! - Óév esti igehirdetés
Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva.
Gyerekkoromban iskolába jövet-menet rendszerint a tűzoltóság előtt bicikliztem el. Délutánonként irigykedve néztem az épület előtt elterülő zöld gyepet, ahol a tűzoltók nevetgélve dobálták egymásnak a labdát, vagy éppen beszélgettek, netán olvastak - munkaidőben. Készenlétben álltak, akkor is, ha látszólag csak labdát pattogtattak, egymással diskuráltak vagy olvastak.
Karácsonyi "találós..."
18Jézus Krisztus születése pedig így történt: Mikor anyja, Mária már jegyese volt Józsefnek, de még nem keltek egybe, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől.
Egy szentesti találós kérdést hoztam Reményik Sándortól. Kiről van szó?
„Az Evangéliumban hallgatok,
S hallgat rólam az Evangélium.“
Mondják meg Zsófikának - Gondolatok a bánfalvi búcsú napján
Jézus mondja: Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.
A múlt vásárnapi istentisztelet után Szabó Magda egyik regényének címe jutott eszembe. Nem mesélem ez, miről szól a könyv, csak a címet magyarázom egy kicsit, ami így hangzik: Mondják meg Zsófikának. Zsófika orvos apja szívrohamban meghal. Utolsó fél mondata kislányának lett volna egy üzenet: Mondják meg Zsófikának...
Újrakezdés - Zsolt 51,9-12 - 2023. június 16.
Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó. Engedd, hogy vidámságot és örömöt halljak, és megújuljanak tagjaim, amelyeket összetörtél.
Stephen King író így definiálja a lelkiismeret-furdalást: “A bűntudat olyan, mint a viszkető kiütés: sosem múlik el egészen, mert arra készteti az embert, hogy foglalkozzon vele.“
Azt hiszem, mindannyian ismerjük ezt az érzést. A vissza-visszatérő bűntudatot.
Ami megmarad... - Igehirdetés a németek elűzésének 77. évfordulóján
"Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet." I. Kor 13,13
Az emberi élet nagy fordulópontjainál jó megállni, előre-, hátra- és felfelé tekinteni. Egy ilyen szomorú fordulópont gyülekezeteink, településeink - és bővíthetjük a kört -, országunk és Európa életében is a németek hetvenhét évvel ezelőtti elűzése, kitelepítése.
Ki hengeríti el...? - Igehirdetés húsvét vasárnapján - 2023. április 9.
„Erről beszélgettek egymás közt: Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt bejáratáról? Ekkor felnéztek, és látták, hogy a kő el van hengerítve.
Az első osztályosokkal hittanórán elkészítettük Jézus sziklasírját. Nem papírból, nem gipszből vagy kőből, hanem zsemlékből. A zsemléket én sütöttem. Sír pedig úgy lett belőlük, hogy a gyerkőcök haraptak a zsemléjükből, megették az első falatokat, aztán pedig ujjacskáik segítségével kivájták a „sziklasír” belsejét... Azt, amit „kibányásztak” már nem fogyasztották el, hanem jól összegyúrták.