Zsoltár 193,1-5
Egy orosz írónak, Turgenyevnek van egy kis írása, ami hálaadás vasárnapján igencsak aktuális. Íme. Egyszer nagy ünnepet rendeztek az angyalok a mennyben, amelyre meghívták a különböző erényeket. Meg is jelentek mindnyájan, a nagyok is, a kicsik is, ünnepi öltözetben, kedvesen, barátságosan, mint akik jól ismerik egymást, hiszen mind egy nagy családnak a tagjai.
Jel 3,12
„aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenem templomában, és onnan nem kerül ki többé, felírom rá az én Istenem nevét....”
Búcsú előtt mindig előveszem Böhm András bácsi könyvét, amelyben gyönyörűen le van írva tempomunk építésének és átépítésének története. Az is, hogy a kétszázharmincöt éves épületet 1827-ben életveszélyessé nyilvánították, ezért új tartóoszlopokat kellett a régiek helyébe építeni. De ha már új oszlopokat építettek, akkor felhúztak egy karzatot is, és kitágították a teret is…
Pld 4,23
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy második osztályos kis hercegnő, aki hat évvel ezelőtt a tanév első hittanórájára beperdült, és közölte, hogy átigazol a szomszéd teremből hozzánk, ezentúl evangélikus hittanra fog járni. A kis csörfös ma már nyolcadik osztályos, hat éven keresztül járt is szorgalmasan evangélikus hittanra.
„…mert én megtanultam, hogy elégedett legyek azzal, amim van.“ Fil 4, 11b
„…mert én megtanultam, hogy elégedett legyek azzal, amim van.“ Fil 4,11b Pénteken korán reggel csörgött a telefonom. Anna, egy kedves ismerősöm volt. A szokásos udvariassági köröket megkerülve szinte beleordított a
"...ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá..." I.Pt 2,5
Amikor Ágfalvára költöztem, nagyon furcsa volt számomra, hogy ebben a közösségben minden az épületekről szól… Pontosabban a templomról.
Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent.
A héten voltak az írásbeli érettségi vizsgák.
1Móz 12,2-3
Az anyák napja nem egyházi ünnep, de mivel legtöbbünk számára fontos nap, és május első vasárnapja miatt családi istentiszteleteinkkel egybe is esik, ilyentájt mindig megemlékezünk az édesanyákról, a nagymamákról és még a dédikről is. Régebben úgy képzeltem, hogy az anyák napja az idilli kisgyerekes családok ünnepe, viszont évek óta azt látom, hogy az idősek ugyanúgy meg tudnak hatódni ezen a n
Apcsel 20, 25-29
Aki Sopron felől Harkára utazik, az jól nyissa ki a szemét, mert sok gyönyörűséget láthat. A falu előtti nagy dombról festői kép tárul elénk a településről, aztán néhány száz méterre onnan, az öreg tölgyekben gyönyörködhetünk, utána pedig van egy istálló, sok-sok kicsi és nagy báránnyal, egy igazi pásztorral és egy helyes fekete mudi kutyával.
"fehér ruha"
Tizenkét év után is teljesen elvarázsolnak azok a soproni és a Sopron környéki történetek, amiket az idős emberek mesélnek. Velük beszélgetve olyan érzésem van, mintha megelevenednének a történelemkönyvek lapjai. A határmenti települések helyzetéből adódóan a 20. század szinte minden nagy eseményéről akad mifelénk egy-egy említésre méltó történet a családi legendáriumokban.
Jób 19, 25-26
"Képtelenség." Az egyik kortárs színházi társulat ezzel a címmel invitálja egy különleges alkalomra a leendő vendégeit. Azt ígéri nekik, hogy nem egy „kész“ színpadi alkotást kapnak, hanem ők is beléphetnek a színpadra, ami egy különös tér, és ahol beszéd nélkül, hangokkal, mozgással, gesztusokkal létrejön valami rendkívüli.
