I. Pt 2, 1-5
A minap az egyik híradásban felfigyeltem arra a fél mondatra, ami azt taglalta, hogy a koronavírus okozta változások miatt a jövőkutatók elemzéseire támaszkodnak a gazdasági szakemberek... Jövőkutató. Ez a számomra újra felfedezett és magávalragadó kifejezés egy szakmát takar.
2Móz 24,12-18.
Igyekszem a hittanórákra nem az utolsó pillanatban „beesni”. Nem csak azért, mert ez így dukál, hanem azért is, mert a szünetekben egy kicsit más oldalukról is megismerhetem a gyerekeket. Az elsőseimhez is időben odaértem a héten. És milyen jó, hogy korábban ott voltam, mert így végighallgathattam, ahogyan megbeszélik életük eseményeit.
5Móz 30,11-15
A héten elajándékoztam valakinek egy lila kendőmet. Nem azért írom le, mert "nagylelkűségemet" szeretném fitogtatni - hiszen így is jóval több sálam, kiskendőm, nagykendőm, keszkenőm és különböző izé-bizém van, mint amire szükségem lenne -, hanem azért, mert én ezt a kendőt már több mint harminc éve őrízgettem.
I.Móz 9, 12-16
Néhány év vagy évtized múlva számos tudományág képviselőinek komoly kutatási terület lesz ez a mi karanténban eltöltött időszakunk. Hogyan éltünk? Hogyan vásároltunk? Hogyan oktattunk? Mennyire volt intenzív az otthontanulás? Mennyit lehetett spórolni az online meetingek megrendezésével? Mennyire emelkedett az összezártság miatt a válások száma?
Mt 7,24-27
Ömlött a zápor…
Jn 7, 28-29
Egy kedves barátnőm és párja a napokban örökbefogadhatott egy kisbabát. Egy csodaszép kisfiút. Ők is, környezetük is teljes meghatottsággal csodálják a majdnem négy kilós kis gyönyörűséget. Én is elmorzsoltam néhány könnycseppet, amikor végignéztem a kis videót, amit kaptam tőlük – az idei év egyik legszebb karácsonyi ajándékaként.
-
Már csak karnyújtásnyira van tőlünk az az ünnep, ami a keresztény világban szinte mindenkit megérint: hívőt, hitetlent, szegényt, gazdagot, gyereket, felnőttet, öreget... Ez az ünnep most egy olyan élethelyzetben talál minket, amit egy évvel ezelőtt el sem tudtunk képzelni.
Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt, se engem, az ő foglyát, hanem szenvedj velem együtt az evangéliumért, Isten ereje által. Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott
Emlékeznek a Kincs, ami nincs című filmre? Én nagyon jól... Gyerekkoromban legalább százszor láttam. Ezt a Pongo-Pongo szigeten játszódó történetet gondolatban mindig Vasegerszeghez, apai nagyszüleim falujához kötöm, ahol mi, gyerekek minden áldott disznóölésen ezt a filmet néztük.
Legyetek tehát türelemmel, testvéreim, az Úr eljöveteléig. Íme, a földművelő várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap.
Hittanórán az adventi koszorú eredetéről tanultunk. A jól ismert történetet az árvaházról, amelyben Wichern huszonnégy gyertyát tett egy szekérkerékre, és azon minden nap eggyel több gyertyát meggyújtott – egészen karácsonyig.
Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magbó
Hét németországi év után az ember lánya egy kicsit „kocka” lesz... Azt hiszem, Berlinben ragadt rám az a vágy, hogy nekem mindig mindent előre tudnom kell. Tudom kell, mit, kivel és mikor... Amikor a németországi gyülekezeti élet adminisztratív oldalára gondolok, két szó jut eszembe először. A „vorbereiten” (előkészíteni) és a „planen” (tervezni).
