A bölcsességről... - Vasárnapi tűnődések II./11.

A mai napon a Magyarországi Evangélikus Egyház szószékein szinte mindenütt a bölcsesség kérdését boncolgatják. Ki a bölcs? Honnan való és mire való a bölcsesség? Az egyik soproni kollégám a bölcsességgel kapcsolatban elmesélt egy történetet a havi szokásos lelkészgyűlésünkön. 
Íme. Volt egyszer egy király, akinek vára egy magas hegy tetején állt, és a birodalmára 
nézett. Az uralkodó annyira népszerű volt, hogy a közeli város lakói minden nap 
ajándékokat küldtek neki, és születésnapját az egész királyságban megünnepelték. Az 
emberek szerették, mert közismerten bölcs és igazságos volt az ítéleteiben.
Egy napon tragédia sújtott le a városra. A város vize beszennyeződött, és minden férfi, 
nő és gyermek megőrült. Csak a király nem, akinek saját kútja volt.
Nem sokkal a tragédia után, a bolond városlakók beszélni kezdték, hogy a király 
"különösen" viselkedik, az ítéletei nem helyesek, és a bölcsessége színlelés csupán. 
Néhányan az is feltételezni merészelték, hogy a király megőrült. Népszerűsége hamarosan 
szétfoszlott. Az emberek már nem hoztak neki ajándékokat, nem ünnepelték a születésnapját.
A hegy tetején élő magányos királynak nem maradt senkije. Egy nap elhatározta, hogy 
lemegy a hegyről és ellátogat a városba. Meleg nap volt, ezért ivott egyet a város 
kútjából.
Aznap éjjel hatalmas ünneplés volt a városban, az emberek boldogok voltak, hogy imádott 
királyuk "visszanyerte a józan eszét".

Az élet egyik nagy kérdése a józan ész kérdése… Az, hogy visszanyerjük-e valamikor? :)))) Az, hogy ki a józan? Ki a bölcs? Ki az okos? A tömeg? A magányos király? 
Néha mintha összefolynának a határok a bölcsek és az őrültek között... Ki hát a bölcs ember? 

Ha becsukom a szemem, és bölcs embereket képzelek magam elé, akkor mostanság elsősorban gyerekek, öregek és az ágfalvi pszichiátriai otthon lakói jutnak eszembe. Az ő mondataik, gesztusaik, vagy éppen a hallgatásuk.  

Most éppen egy olyan emlék él bennem erősen, amikor „Palika” a helyi pszichiátriai otthon lakója kacagva megszólított... Mindig Eszterkének hív, de most rám nézve ezt kiabálta:„Szeeeeervusz Baaarbaraaaa...! Baaaarbaraaa, neked olyan jóóóó.” „Miért jó nekem, Palika?” „Hát, mert, mert, mert... vannak fogaid. Képzeld, nekem egy sincs.” 

És tényleg. Milyen jó nekem, hogy vannak fogaim. Meg még egy csomó mindenem, aminek igazán örülhetnék, ha komolyan számba venném őket.

Ki hát a bölcs? Az, aki olyan apró dolgoknak is tud örülni, hogy van foga..., vagy az, aki egész nap rohangál, jön-megy, és az agya még este is zakatol?

Ki a bölcs? Ezt a kérdést nem egyszer felteszi a Szentírás is. A mai vasárnapon Jakab apostol is, aki ezt írja: A felülről jövő bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló...
A biblia szerinti bölcs ember tehát nem biztos, hogy okos, intelligens és tanult ember, hanem attól bölcs, mert bölcsességét felülről kapta. És persze nem is mindig bölcs, csak akkor, ha tiszta, ha békeszerető, ha méltányos, ha engedékeny, ha irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, ha nem részrehajló.... Jó magasra feltette a Szentírás a mércét..., ezért nem sokan mondhatják el magunkról, hogy annyira bölcsek lennének. Még a Palikák, a gyerekek és a sokat látott idősebb nemzedék sem mindig.

Mert a bölcsesség felülrő adatik. Áldott pillanatokban. 

Nem úgy, mint az okosság, amely olyan adottság, amely több-kevesebb mértékben velünk születik. És nem is úgy, mint a tudás, ami ugyebár az az ismeretanyag, amit tanulással el lehet sajátítani. A bölcsesség Isten ajándéka. Istentől jön, aki annak adja, aki már látja, hogy nincs bölcsessége..., és éppen ezért,  kéri is Istentől. Erre a pontra azonban el kell jutni. El kell jutni oda a hit útján, hogy meglássuk – kicsik és erőtlenek vagyunk a mi nagy és erős Istenünk nélkül. Ahhoz, hogy egy fikarcnyival is bölcsebbek, nagyobbak vagy erősebbek legyünk, tudnunk kell, amit Pál apostol olyan szépen megfogalmazott: töredékes az ismeretünk...

Azzal kapcsolatban is töredékesek az ismeretink, hogy mi lesz velünk. Mi lesz velünk Eszterekkel, Barbarákkal, mindannyiunkkal, és mi lesz velünk, mint ágfalvi és sopronbánfalvi gyülekezi tagokkal? Mennyien jönnek majd vissza a vírus után a templomba, fenn tudjuk-e tartani magunkat, és van-e jövője még a sokat sanyargatott egykori németajkú gyükekezeteknek ma Magyarországon?

Hitünk szerint az élet nagy mérföldköveinél, jó egy kicsit megállni, és nem csak a saját bizonytalanságunkra tekinteni, hanem felfelé is.
Jakab  a felülről jövő bölcsességről beszél, ami megadathat nekünk is. Megadathat azoknak is, akik a hegytetőn élnek, és azt hiszik, ők a királyok, és megadathat azoknak is, akik inkább a bolond városlakókkal tudnának azonosulni...

Kérjünk hát a Jóistentől bölcsességet, ha nem tudjuk, merre tovább! Kérjünk tőle segítséget, ha úgy érezzük, véges az erőnk. Kérjünk tőle bölcsességet, mert ő az, aki ezt megadhatja. És talán még többet is... Lehet, hogy éppen Palikák, gyerekek vagy öregek által, lehet, hogy a Szentírást olvasgatva, lehet, hogy imádság közben, lehet, hogy munka közben..., de ha kérjük, hiszem, nekünk is megadja töredékes ismereteink mellé... Legalább néhány áldott pillanatra... Ott fönn a hegytetőn, és itt lent is. 

Heinrichs Eszter

Egy kicsit másként hangzott mindez Ágfalván, és ki tudja, miként hangzott volna Sopronbánfalván Jak 3, 13-18 alapján, ha nincs vírushelyzet...