Közel...
„Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti.” (Zsolt 34,19)
„Mert amilyen bőséggel részünk van Krisztus szenvedéseiben, olyan bőséges Krisztus által a mi vigasztalásunk is.” (2Kor 1,5)
Életünket nagyban meghatározza, hogy kit engedünk közel magunkhoz, kivel vagyunk kapcsolatban, és ki az, akiben megbízunk. És az sem elhanyagolható tényező, hogy mindez mikor történik…
Lelkész kollégáim talán osztják azt a véleményemet, hogy a temetési szolgálatainknak – minden fájdalom, kín, gyász ellenére – van egy szerethető oldala is. Nekem nagyon sokat jelent, amikor a temetést megelőző beszélgetések során olyan emberek nyílnak meg, akikhez máskor semmilyen úton nem tudtam közel kerülni. Hálás vagyok az őszinteségükért, a visszaemlékezéseikért, a nem szégyellt könnyeikért, és azért, hogy nehéz helyzetükben közel engedtek magukhoz. Egy-egy ilyen beszélgetés erős kapocsnak bizonyul évek múlva is.
De nincs az az emberi közelség, amely pótolhatná Isten jelenlétét. Azt a fajta istenközelséget, amelyet – ha őszinték vagyunk önmagunkkal, beláthatjuk – leginkább akkor érzünk, amikor mélypontra kerül az életünk. Mert olyankor csodálatos módon „közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti”. Hatalmas ajándék ez! Keressük az Isten közelségét! Vagy sokkal inkább engedjük őt közel magunkhoz, a jó és a rossz napokon egyaránt. Hiszen jól tudjuk, életünket nagyban meghatározza, hogy kit engedünk közel magunkhoz…
Legyen közel hozzánk az Isten! Legyen velünk áldásával! Legyen velünk szeretetével! Legyen velünk irgalmával – ma és mindörökké!
Heinrichs Eszter
Megjelent az Örömüzenet c. kiadványban (Luther Kiadó, 2020) a napi igékhez írt magyarázatként.