Akkoris öröm... - Vasárnapi tűnődések III./3.
"Ujjongj, Sion leánya! Kiálts örömödben, Izráel! Örvendezz, vigadj teljes szívből, Jeruzsálem leánya! Eltörli az ÚR az ítéletedet, eltávolítja ellenségedet. Veled van az ÚR, Izráel Királya: nem kell többé veszedelemtől tartanod. Azon a napon így biztatják majd Jeruzsálemet: Ne félj, Sion, ne csüggedj el! Veled van Istened, az ÚR, ő erős, és megsegít. Repesve örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked."
Zof 3,14-17
Volt egy barátnőm, V.. V.-nek szakmailag minden összejött. A kisváros megbecsült tagja volt, mind tudása, mind embersége, mind a közösségépítő tevékenysége okán fürdőzött a népszerűségben. Hosszú évek után is az a kép él bennem róla legélesebben, ahogyan aprócska termetével végigvonul a városka főutcáján, és szinte mindenki mosolyogva köszön neki. Szakmai karrierje villámgyorsan ívelt felfelé, magánélete azonban egy katasztrófa volt. A „pasiügyei” vagy zavarosak voltak, vagy magányosan tengette napjait. V. azonban komolyan hitt Istenben, és rengetegszer elmondta, hogy meg fogja találni élete párját. Vagy itt, vagy majd valahol odaát, az Isten országában... Végül férjez ment, és úgy tűnt, további álmai is testet öltenek. Lett egy helyes kis falusi házikójuk, minden ideálisnak tűnt. Nagy boldogságában tele ültette az udvart eperpalántával, mert rajongott az eperért. Mire azonban a palánták termőre fordultak volna, megbetegedett. Néhány hét alatt csontsovány lett, kihullott az arany színű göndör haja, és nagy kínok árán elhunyt a megyei kórház „elfekvőjén”. Állítólag mosollyal a száján, mert annyira nagyon várta, hogy meglássa „azt a másik országot”, ahol a boldogság mellett majd biztosan terem eper is bőségesen... És azt is mélyen hitte, hogy ott is várhat majd arra az emberre, aki őt „emitt” – még az eperérés előtt - boldoggá tette...
V.-t juttatta eszembe Zofóniás próféta, aki szintén előre örült... Egy olyan ígértenek, amiből az égadta világon semmi nem valósult meg az életében. Zofóniás egy olyan időszak prófétája volt, amikor sem a gazdasági, sem a politikai, sem az egyházi élet nem adott okot az optimizmusra. A hatalmas Asszír birodalom kezdett szétesni, de még bevonultak Izraelbe, hogy ott idegen kultúrát, vallást terjesszenek, és megosztottságot, bizonytalanságot és félelmet okozzanak.
Zofóniás próféta pedig nagy optimizmussal szinte belekiáltja ebbe a furcsa világba: ”Ujjongj...! Kiálts örömödben...! Örvendezz, vigadj teljes szívből...! Eltörli az ÚR az ítéletedet, eltávolítja ellenségedet. Veled van az ÚR, Izráel Királya: nem kell többé veszedelemtől tartanod. (...) Ne félj, Sion, ne csüggedj el! Veled van Istened, az ÚR, ő erős, és megsegít. Repesve örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked.”
Manapság is rendkívül nagy a bizonytalanság körülöttünk. Nem lehet tervezni, feje tetejére állt minden körülöttünk. Meg bennünk is... Milyen jó ilyenkor ilyen több ezer éves szavakat hallgatni és olvasni, mint ez is: Ne félj..., ne csüggedj el! Veled van Istened, az ÚR...
Zofóniás neve annyit jelent: Jahve elrejt, Jahve megvéd... Nomen est omen, neve a végzete... Jahve elrejtette és megvédte a prófétát, aki sok ezer év után is arra bíztat 2021 virágvasárnapján bennüket, hogy örüljünk. Sőt ujjongjuk. Zofóniás még nem tudta, hogy mekkora ajándékot adott Isten húsvétkor, mégis tudott örülni. Előre örülni. Ahogy V. barátnőm is a majdani férjének. Meg az Isten országának. Meg az epernek. Még a halálos ágyán is...
Tudunk-e mi örülni azoknak a dolgoknak, amikért szinte csak ki kell nyújtani a kezünket? Tudunk-e örülni a tavasznak? Az előttünk lévő nagyhétnek? Tudunk-e örülni a húsvéti csodának?
Hát csak tanulgassuk mi is az örömet ebben a furcsa húsvéti időben...Tanulgassuk újra! Tanulgassuk akkor is, ha rejtve van még oly sok minden előttünk, amit várunk. Tanulgassuk, mert öröm nélkül nincs jó élet, öröm nélkül nincs húsvétvárás, és öröm nélkül hiteltelenné válik az is, amit kétezer év óta hirdet az egyház.
Zofóniás hitt Istennek, és tudott örülni. V. is hitt Istennek, és tudott örülni. Mást mi sem tehetünk... Újra és újra tanulgatnunk, ízlelgetnünk kell az örömet, és hinni, hogy Istennek még terve van velünk, Akkor is, ha most oly kusza körülöttünk minden... Akkor is, ha most még sok minden rejtve van előttünk... Akkor is, ha rémisztőek a hírek... Akkor is, ha nem értjük, mi miért történik, vagy éppen nem történik...
Hiszen minden baj és gond ellenére lesz húsvét! Akkor is lesz húsvét... És akkor is lesz ünnep! És akkor is lesz minek örülni! És talán még az eperérést is megérjük. Meg talán még a következőket is. És mást is. Aminek nagyon fogunk örülni, csak most még rejtve van előttünk...
Heinrichs Eszter
Valami hasonló, vagy valami teljesen más hagyott volna Ágalván és Sopronbánfalván 2021. március 28-án, virágvasárnapon - Zof 3,14-17 alapján - , ha nincs vírushelyezet...