Kedves Diákok! Kedves Tanárok! Kedves Szülők! Kedves Emlékezők!
Magyarország egyik legnagyobb hősi temetőjében vagyunk - katonák, mártírok és hősök sírhelyei mellettt. Emlékezni jöttünk ide – virágokkal és mécsesekkel, ahogy illik. 

Az ifjúság álmodik, és nem tud semmi biztosat az évszakokról. Számára a díszletek változnak csak, az élet sugárzó játékának díszletei. Az évet úgy látja, mint négyfelvonásos színjátékot. Mikor az ifjúság életérzése múlóban, érzékenyen figyelni kezdünk a külső változásra: novemberben nemcsak bőrünk érzékeny, hanem lelkünk is. Valami történik, ami nyugtalanít.

Szeretettel hívogatunk kicsiket és nagyokat, régieket és újakat, evangélikusokat és nem evangélikusokat november 8-án, vasárnap családi istentiszteletre, melynek témája a reformáció lesz. Ágfalván 9 órakor, Sopronbánfalván 10.30-kor kezdődik az alkalom. Isten áldjon és hozzon mindenkit!
„Az igaz ember pedig hitből fog élni.”  Rm 1,17

"De neked olyan csillagaid lesznek, amilyenek senki másnak. (...) Mert én ott lakom majd valamelyiken, és ott nevetek majd valamelyiken: ha éjszakánként fölnézel az égre, olyan lesz számodra, mintha minden csillag nevetne. Neked, egyedül neked, olyan csillagaid lesznek, amik nevetni tudnak! (...)

(Antoine de Saint-Exupéry)

Fekete István írja: "Van egy nap, amikor kimegy a falu a temetőbe, virággal és fénnyel, ami elmúlik, és békével, szeretettel, ami nem múlik el. Nincs már ezen a napon fájdalom, csak enyhe távoli szomorúság úszik a táj felett, mint maga az ősz bánatos, ködös álomra készülő ragyogása."

Viszontlátásra, - mondom, és megyek. 
Robognak vonatok és életek - 
Bennem, legbelül valami remeg. 
Mert nem tudom, 
Sohasem tudhatom: 
Szoríthatom-e még 
Azt a kezet, amit elengedek. 
 

Egy nap hazamegyünk fapados vonaton,
nem viszünk mást, csak a régi szavakat,
majd rajzolunk az ablakra és énekelünk
és visszaköszön mindenki, aki leszáll;
egy nap hazamegyünk, senki sem néz ránk,
csak tudják: ott vagyunk,
nem kell szégyellnem a kezem,
hogy kifordítva ölembe hull;
egy nap hazamegyünk,
hazavisz mindenkit a fájdalom,

Egyre szebbek az ágfalvi templom nyílászárói. A torony bejárati ajtaja pedig egyszerűen meseszép, mióta - restaurátorunk szavaival élve - "levetkezte magáról" a kopott festéket, és olajjal bekenve eredeti pompájában ragyoghat. Az ajtók melletti kőkeretek és az utca felőli burkolatok is részben megújulnak. Nagy köszönet az NKA-nak a támogatásért és a B-Komponens Kft.

"Nincs biztos befektetés. Ha szeretsz; sebezhető vagy. Szeress bármit, és biztosra veheted, hogy megszakad a szíved, de legalábbis sebet kap. Ha érintetlenül meg akarod őrízni, ne add senkinek, még egy állatnak se! Óvatosan bugyoláld be mindenféle kis hóbortba és kedvtelésbe; gondosan kerülj minden kötődést; zárd be jól önzésed ládikójába - vagy koporsójába!

„Van egy nap, amikor kimegy a falu a temetőbe, virággal és fénnyel, ami elmúlik, és békével, szeretettel, ami nem múlik el. Nincs már ezen a napon fájdalom, csak enyhe távoli szomorúság úszik a táj felett, mint maga az ősz bánatos, ködös álomra készülő ragyogása. ” Fekete István