„Eszter, te úgy nézel ki, mint egy... egy búvárszivattyú." - így szólt Andrisom nem mindennapi bókja az ágfalvi pszichiátriai otthon folyosóján, amikor meglátott a holdjárószerű védőfelszerelésben. Búvárszivattyú... Napok óta ezt a kifejezést ízlelgetem. Egyre inkább tetszik. Hiszen a búvárszivattyúk komoly feladatot látnak el.

Nem szerettem a piros színt. Nem tudom, kislányként volt-e ilyen ruhám, de valószínű, hogy a szűkös anyagiak miatt inkább olyan dolgokat vettek a szüleim, amelyeket aztán az öcsém is hordani tudott. Később meg szégyenlős kamaszként nem kerestem a feltűnést.

csak álmodj tovább
álmodd, hogy léted során
van még szó
mit nem mondtak el...
van még hang ami
felemel és van még
hely ahova elérhetsz...
mert ez az élet
mindig mást akar
a fej, a kar és a láb...
de Te ne add ezután
alább, hiszen ember lehetsz
és legalább előre
mehetsz, ha érzed
maradni már nem lehet

Van abban valami nagyon szép és üzenetértékű, hogy a reformáció hetében bejelenthetjük, hogy bő egy hónapra az ágfalvi katolikus felekezet tagjai - templomuk felújítása miatt - az evangélikus templomot használják. Isten hozta őket nálunk!
Az elkövetkező vasárnapokon 8 órakor mise, 9 órakor pedig istentisztelet lesz az evangélikus templomban Ágalván. :)

Kedves Diákok! Kedves Tanárok! Kedves Szülők! Kedves Emlékezők!
Magyarország egyik legnagyobb hősi temetőjében vagyunk - katonák, mártírok és hősök sírhelyei mellettt. Emlékezni jöttünk ide – virágokkal és mécsesekkel, ahogy illik. 

Az ifjúság álmodik, és nem tud semmi biztosat az évszakokról. Számára a díszletek változnak csak, az élet sugárzó játékának díszletei. Az évet úgy látja, mint négyfelvonásos színjátékot. Mikor az ifjúság életérzése múlóban, érzékenyen figyelni kezdünk a külső változásra: novemberben nemcsak bőrünk érzékeny, hanem lelkünk is. Valami történik, ami nyugtalanít.

Szeretettel hívogatunk kicsiket és nagyokat, régieket és újakat, evangélikusokat és nem evangélikusokat november 8-án, vasárnap családi istentiszteletre, melynek témája a reformáció lesz. Ágfalván 9 órakor, Sopronbánfalván 10.30-kor kezdődik az alkalom. Isten áldjon és hozzon mindenkit!
„Az igaz ember pedig hitből fog élni.”  Rm 1,17

"De neked olyan csillagaid lesznek, amilyenek senki másnak. (...) Mert én ott lakom majd valamelyiken, és ott nevetek majd valamelyiken: ha éjszakánként fölnézel az égre, olyan lesz számodra, mintha minden csillag nevetne. Neked, egyedül neked, olyan csillagaid lesznek, amik nevetni tudnak! (...)

(Antoine de Saint-Exupéry)

Fekete István írja: "Van egy nap, amikor kimegy a falu a temetőbe, virággal és fénnyel, ami elmúlik, és békével, szeretettel, ami nem múlik el. Nincs már ezen a napon fájdalom, csak enyhe távoli szomorúság úszik a táj felett, mint maga az ősz bánatos, ködös álomra készülő ragyogása."

Viszontlátásra, - mondom, és megyek. 
Robognak vonatok és életek - 
Bennem, legbelül valami remeg. 
Mert nem tudom, 
Sohasem tudhatom: 
Szoríthatom-e még 
Azt a kezet, amit elengedek.