Húnyt szemmel bérceken futunk
s mindig csodára vágy szivünk:
a legjobb, amit nem tudunk,
a legszebb, amit nem hiszünk.
Az álmok síkos gyöngyeit
szorítsd, ki únod a valót:
hímezz belőlük
fázó lelkedre gyöngyös takarót.
(Kép: Ofra Amit)
A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kísértet.
A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfogadhatod;
a férfié; minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.
A férfi – akár bölcs, vagy csizmavarga –
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
cimkék között jár, mint egy patikában.
Hiában száll be földet és eget,
mindég semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,
Szavak, csodálatos szavak.
Békítenek, lázítanak.
Eldöntenek egy életet,
följárnak, mint kísértetek.
Szárnyalnak, mint a gondolat,
görnyedve hordnak gondokat.
Világokat jelentenek,
meghaltál, ha már nincsenek.
Dalolnak és dadognak ők,
gügyögnek, mint a szeretők.
Ölnek és feltámasztanak:
szavak, csodálatos szavak.
29Másnap János látta, hogy Jézus hozzá jön, és így szólt: Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét! 30Ő az, akiről én megmondtam: Utánam jön egy férfi, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. 31Én nem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy ismertté legyen Izráel előtt. 32Így tett erről bizonyságot János: Láttam, hogy a Lélek leszállt az égből,
Kedves Gyülekezeti Tagok!
Az alábbiakban olvashatják a Püspöki Tanács március 5-i körlevelét, mely szerint templomkapuinkat újra bezárni kényszerülünk. Keressenek minket bátran - telefonon, e-mailben...!
Nagy szeretettel hívogatlak Benneteket a szeptemberben induló tanévben evangélikus hitoktatásra. A hittanórákon sokat beszélgetünk az élet fontos dolgairól: Istenről, a jóról és a rosszról, az ünnepekről, az örömről, a szomorúságainkról és mindarról, ami életeteknek ebben az új szakaszában foglalkoztat Benneteket.
Érzed? Jön a tavasz,
a fák alá
már tarka-fátylú verőfényt havaz.
A messzeségből hírnök érkezett:
madár lebeg a rónaság felett,
s fény szállt a holt avarra: Hóvirág.
Ugye testvér,
csábítanak most halk melódiák,
ezer kis visszatérő róna-dal,
S ugye neked is tarka a világ,
s az álmaid megannyi könnyű lepkék:
kicsiket kéne
kívánni csak, úgy bármi
ajándék lenne
„Meg kell tanulnunk olvasni a világot. Mert más élni a világot, s megint más olvasni benne. (... ) Az olvasás figyelmét sose pótolhatja a lapozás türelmetlensége”, noha „Mi emberek, szeretnénk fölgyorsítani az időt. De az idő: ráér.” (Pilinszky János)
