Kedves Gyülekezeti Tagok! Ma emlékezünk az utolsó vacsorára és az úrvacsora szereztetésére. Nagycsütörtöki istentiszteleteinket különleges módon, asztal körül ülve, igazi, pészach-hoz hasonló vacsorával szoktuk ünnepelni közösségeinkben. Ez most elmarad. És a többi templomi istentisztelet is. Ennek ellenére legyen áldott és szép ez a nagyhét mindenki számára!
Mit akarok? A levegőt, egészen.
Hogy áramlása bizsergessen át.
Hogy ürességet foglaljon a térben,
tűzzé telítse az energiát.
Lenni, a mindent vonzó mágnesesség
két kíméletlen pólusa között
(lenn hideg föld, fenn nappá robbanó ég)
és érezni a selymes levegőt.
Úgy bomlani ki minden mozdulatból,
mint szárnycsapásból lebegő madár,
ahogy a tágas, áramló magasból
a célra tart, a zuhanásra vár.
Telítődöm a tűzzel: lebegek.
Magamban hordom saját egemet.
Fotó: Turek Miklós
Oder wie einst – bei einer Fernsehshow – können wir eine, bzw. einen unserer christlichen Schwester oder Brüder um „telefonische Hilfe“ bitten, doch länger als nur für 30 Sekunden.
Volt egy barátnőm, V.. V.-nek szakmailag minden összejött. A kisváros megbecsült tagja volt, mind tudása, mind embersége, mind a közösségépítő tevékenysége okán fürdőzött a népszerűségben. Hosszú évek után is az a kép él bennem róla legélesebben, ahogyan aprócska termetével végigvonul a városka főutcáján, és szinte mindenki mosolyogva köszön neki.
Virágvasárnap igéjével köszöntjük az olvasót: „Az Emberfiának is fel kell emeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne.” (Jn 3,14b–15)
Álmodj egy szép világot
hol a tenger a fény,
ott hol a béke az égig ér...
Álmodd,
hogy a szeretet örökké él,
a szívedben derű, és senki nem fél...
Álmodd,
hogy az álmaid valóra váljanak,
és elkerül minden,
mi szívednek fájhat.
Sorakoznak s elfutnak a hetek,
Mintha kórház-szagtól futnának.
Talán nem volt soha ilyen beteg
Az Élet, mely szennyesen bukdos
S nem tud eljutni tiszta kúthoz.
Máskor se volt itt élni jó dolog,
De viharok sűrübben jöttek
És többen voltak zúgó bátorok.
Most már a reménytelen Mindegy
Túlságosan meggyőzött minket.
A Mindegy, mi ma mindent összetör,
A lágy ujjakat összefonja,
Sárvár és Sopron között, a 84-es úton – Simaság után – van egy aprócska leágazás. Egy göröngyös út, ami – jó egy kilométer után - fás ligetbe torkollik. Ilyenkor, tavasz kezdetén, mikor az ágakat még nem rejtik lombok, a műútról is jól kivehető egy fák között megbúvó harangláb. Ez az egyetlen megmaradt épület az egykori falucskából, Simaházából, ami fénykorában is csak 8-10 házikóból állt. Sima
Ha nézem a világot
a világ visszanéz
azt mondom, összevisszaság
ő feleli, teljes egész.
Azt mondom, csupa valótlan
a semmiség ragyog
ő feleli, nézz meg jobban
a valóság én vagyok.
Azt mondom, merő idegenség
sok átsuhanó tünemény
ő feleli, nézz a tükörbe
amit ott látsz, az vagyok én.
