Olyan emberek között dolgozom, akik közül nem egyet újszülöttként ott hagytak a kórházban, és akik azóta intézményekben élik az életüket. Amikor velük beszélgetek, és valamiért a Tízparancsolat negyedik mondata kerül szóba, roppant hálás vagyok, hogy a parancsolat a szeresd helyett a tiszteld szóval kezdődik.

„A madár elszáll, de a röpte itt marad...” (ismeretlen szerző) – A fenti idézetet választották a szombathelyi székhelyű, de ágfalvi telephelyjel működő pszichiátriai otthon dolgozói és lakói mottóul abból az alkalomból, hogy elköszöntek intézményvezetőjüktől, Gregersen-Labossa Györgytől.

Lehajtott fejjel, nesztelen haladt.
Hiába volt felhőbe-halt a lelke:
azért az erdő mégis észrevette.
Egy szél indult valahol: csoda-könnyű,
s az izgatott fák halk morajra keltek.
Harangvirágok összecsilingeltek,
s egyszerre feldalolt minden madár:
„A Nyár! a Nyár! a Nyár!”

Milyen felemás érzések közt élünk,
milyen sokféle vonzások között,
pedig zuhanunk, mint a kő
egyenesen és egyértelmüen.

Hányféle szégyen és képzelt dicsőség
hálójában evickélünk, pedig
napra kellene teregetnünk
mindazt, mi rejteni való.

„…mert én megtanultam, hogy elégedett legyek azzal, amim van.“ Fil 4,11b Pénteken korán reggel csörgött a telefonom. Anna, egy kedves ismerősöm volt. A szokásos udvariassági köröket megkerülve szinte beleordított a

Hol van az a kis ház, hol kevesen járnak?
És ahol szeretnek, és csak reám várnak,
És csak reám várnak.
Merrefelé menjek? Balra-e vagy jobbra?
Fönn csillagok vannak, fölnézek azokra,
Fénylő csillagokra.
Merre nincs csillagfény - arra fogok menni,
Ott fognak igazán engemet szeretni,
Igazán szeretni.

Sohasem volt több esélyed,
Mint várni,
Mi lesz,
Milyen a napok sodra,
A lap- vagy időjárás, a kedv,
És valahogy mégis mindig elhitted,
Hogy jöhet a dagály után más,
És most itt vinnyogsz
A sajátodnak hitt életábránd
Hipószagú várótermében.

(részlet)

Szeretettel hívogatunk kicsiket és nagyokat szeptember 13-án, vasárnap Sopronbánfalvára a régi evangélikus templom felszentelésének 133. évfordulóján. Kétnyelvű istentiszteletünk 10.30-kor kezdődik. A járványügyi intézkedésekre tekintettel, jó idő esetén a templomkertben leszünk, rossz időben - maszkban - a templomban. 

Amikor Ágfalvára költöztem, nagyon furcsa volt számomra, hogy ebben a közösségben minden az épületekről szól… Pontosabban a templomról.

Szeptember 6-án, vasárnap közös tanévnyitó istentiszteletre és nemzetiségi napra gyűltek össze az ágfalvi és a bánfalvi gyülekezet tagjai Ágfalván. A bánfalviak egy része a Hajnal téri templomtól traktorral érkezett. Jó volt ez így, mert az ő vidámságuk megalapozta a nap hangulatát. :)