Aki Sopron felől Harkára utazik, az jól nyissa ki a szemét, mert sok gyönyörűséget láthat.  A falu előtti nagy dombról festői kép tárul elénk a településről, aztán néhány száz méterre onnan, az öreg tölgyekben gyönyörködhetünk, utána pedig van egy istálló, sok-sok kicsi és nagy báránnyal, egy igazi pásztorral és egy helyes fekete mudi kutyával.

Egyházunk püspökei legújabb körlevelükben továbbra is azt kérték, hogy ne tartsanak lelkészeink olyan istentiszteleti és egyéb alkalmakat, amelyek fizikai kontaktussal járnak. A május hónapra tervezett egyházkerületi családi és missziói napokat is elhalasztjuk, és javasolják azt is, hogy a konfirmációi ünnepségeket őszre, vagy jövő tavaszra halasszák a gyülekezetek.

Hinni szeretnék a kimondott szóban,
Hinni az emlékekben, egy régi fotóban.
Hinni szeretnék egy darabka kőben,
Egy száraz faágban, vagy épp zöldelőben.

Hinni szeretnék a könyv betűiben,
A madarak dalában, a tiszta levegőben,
Hinni a szóban, a segítő kézben,
Hinni szeretném, hogy van miben hinnem.

Tizenkét év után is teljesen elvarázsolnak azok a soproni és a Sopron környéki történetek, amiket  az idős emberek mesélnek. Velük beszélgetve olyan érzésem van, mintha megelevenednének a történelemkönyvek lapjai. A határmenti települések helyzetéből adódóan a 20. század szinte minden nagy eseményéről akad mifelénk egy-egy említésre méltó történet a családi legendáriumokban.

1946 húsvétján Bánfalvát körbezárták, és a falu egy jelentős részét elűzték otthonából, kitelepítették. Úgy terveztük, hogy április 19-én, vasárnap emlékezünk meg Bánfalván ezekről az otthonukat kényszerből elhagyott emberekről. Sajnos a járvány miatt elmarad az alkalom.

Az élő Krisztus áldjon meg
ne rettentsen a halál
ne bántson a végesség
ne fájjon a magányod

Az élő Krisztus áldjon meg
ne gondold, hogy nincs már út
ne érezd, hogy távol vagy,
ne hidd el, hogy nincs remény

(Varga Gyöngyi)

"Képtelenség." Az egyik kortárs színházi társulat ezzel a címmel invitálja egy különleges alkalomra a leendő vendégeit. Azt ígéri nekik, hogy nem egy „kész“ színpadi alkotást kapnak, hanem ők is beléphetnek a színpadra, ami egy különös tér, és ahol beszéd nélkül, hangokkal, mozgással, gesztusokkal létrejön valami rendkívüli.

Kedves Gyülekezeti Tagjaink! Húsvét és a húsvéti evangélium a keresztyén világ legnagyobb örömüzenete. Nincsen annál nagyobb öröm, hogy az élet győzedelmeskedett a halál felett. Idén különös húsvétunk lesz. Kicsit lehalkult, lelassult a világ, elcsendesedett körülöttünk sok-sok minden. De talán éppen így kell ennek lennie.

,,Az ember itt a földön nem is annyira lépésről lépésre vándorol, mint inkább keresztről keresztre száll. Már geometriai formáját tekintve is a kereszt: találkozás és ellentét.Tragikum és reménység egyszerre.

"Azt mondtam a mandulafának:
 -  Mesélj nekem Istenről!
És a mandulafa kivirágzott."

(Nikos Kazantzakis)