építsd föl minden éjszaka
építsd föl újra s újra
amit lerombol benned a
nappalok háborúja
ne hagyd kihunyni a tüzet
a százszor szétrúgottat
szítsd a parazsat nélküled
föl újra nem loboghat
nevetségesen ismerős
minden mit mondtam s mondok
nehéz nyarunk volt itt az ősz
s jönnek a téli gondok
már csak magamat benned és
magamban téged óvlak
ameddig célja volna még
velünk a fönnvalónak
Lehajtott fejjel, nesztelen haladt.
Hiába volt felhőbe-halt a lelke:
azért az erdő mégis észrevette.
Egy szél indult valahol: csoda-könnyű,
s az izgatott fák halk morajra keltek.
Harangvirágok összecsilingeltek,
s egyszerre feldalolt minden madár:
„A Nyár! a Nyár! a Nyár!”
A Nyár megállt,
és felemelte halkan a fejét.
Szomorúan a fákra nézett,
megtörölte két könnyes szemét
és ment tovább.
pár percet itt tölt,
hogy utóbb időtlenül
hiányozhasson
(Kép: Kate Holstein)
Hinni szeretnék a kimondott szóban,
Hinni az emlékekben, egy régi fotóban.
Hinni szeretnék egy darabka kőben,
Egy száraz faágban, vagy épp zöldelőben.
Hinni szeretnék a könyv betűiben,
A madarak dalában, a tiszta levegőben,
Hinni a szóban, a segítő kézben,
Hinni szeretném, hogy van miben hinnem.
József Attila egyik utolsó nagy verse a „Könnyű fehér ruhában”. Vágó Márta, Attila egykori szerelme így emlékezik vissza a vers megjelenésére: [Attila] „ruganyos, friss léptekkel, derűs arccal jött be, úgy nézett szét, mint aki hazajön hosszú távollét után. (...) - Én most adósságokat fizetek (...) mielőtt elmegyek. // – Elmész? Hová?
A hitet másoktól szereztem
mint égig érő ablakot
akik látták magukat bennem
azoknak én csillag vagyok
én viszont nekik köszönhettem
az egész égboltozatot.
Ámulni még, ameddig még lehet,
amíg a szíved jó ütemre dobban,
megőrizni a táguló szemet,
mellyel csodálkoztál gyerekkorodban.
Elálmélkodni megszokottakon:
az andezitre plántált ősi váron,
virágokon, felhőkön, patakon,
az azúrban kerengő vadmadáron,
Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó, tavaszi erdőbe.
Kedves Gyülekezeti Tagok! Az Ágfalvi és Sopronbánfalvi Társult Evangélikus Egyházközség elnökségei a Püspöki Tanács által írt körlevél értelmében úgy döntöttek, hogy a hétközi alkalmak mellett november 22-től az istentiszteleti alkalmakat is felfüggesztik.
Ha visszavarrnád a letépett gombot
és összeöltenéd, ami szakadni kezdett;
ha belátnád, hogy ideje levetned
hamis gyöngyökkel díszített ruhádat,
s a büszkeléptű cipőt is lerúgnád,
amiben eltitkoltan fáj a lábad;
ha nem panaszkodnál újra meg újra,
hogy napról-napra kevesebbre futja,
mert jóságodból hitvány emberekre
