Közel...

Életünket nagyban meghatározza, hogy kit engedünk közel magunkhoz, kivel vagyunk kapcsolatban, és ki az, akiben megbízunk. És az sem elhanyagolható tényező, hogy mindez mikor történik…
Lelkész kollégáim talán osztják azt a véleményemet, hogy a temetési szolgálatainknak – minden fájdalom, kín, gyász ellenére – van egy szerethető oldala is. Nekem nagyon sokat jelent, amikor a temetést megelőző beszélgetések során olyan emberek nyílnak meg, akikhez máskor semmilyen úton nem tudtam közel kerülni. Hálás vagyok az őszinteségükért, a visszaemlékezéseikért, a nem szégyellt könnyeikért, és azért, hogy nehéz helyzetükben közel engedtek magukhoz. Egy-egy ilyen beszélgetés erős kapocsnak bizonyul évek múlva is.
De nincs az az emberi közelség, amely pótolhatná Isten jelenlétét. Azt a fajta istenközelséget, amelyet – ha őszinték vagyunk önmagunkkal, beláthatjuk – leginkább akkor érzünk, amikor mélypontra kerül az életünk. Mert olyankor csodálatos módon „közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti”. Hatalmas ajándék ez! Keressük az Isten közelségét! Vagy sokkal inkább engedjük őt közel magunkhoz, a jó és a rossz napokon egyaránt. Hiszen jól tudjuk, életünket nagyban meghatározza, hogy kit engedünk közel magunkhoz…

Legyen közel hozzánk az Isten! Legyen velünk áldásával! Legyen velünk szeretetével! Legyen velünk irgalmával – ma és mindörökké!

Heinrichs Eszter

Megjelent az Örömüzenet c. kiadványban (Luther Kiadó, 2020) a napi igékhez írt magyarázatként: 

„Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti.” (Zsolt 34,19)
„Mert amilyen bőséggel részünk van Krisztus szenvedéseiben, olyan bőséges Krisztus által a mi vigasztalásunk is.” (2Kor 1,5)

A Szarvas Rádió munkatársainak köszönhetően az áhítat meghallgatható az alábbi linken: https://www.facebook.com/SzarvasiRadio/videos/878309746293215