Pénteken elköszöntem az ágfalvi nyolcadikosoktól. Helyesek, aranyosak voltak. Mikor mondtam nekik, hogy ne feledjék, hogy evangélikusok, ne feledjék, hová tartoznak, és azt sem, hogy hol vannak a gyökereik, megszólalt az egyik kisfiú: - Eszter néni, én ezt a hit-dolgot egyáltalán nem értem...
Hamarosan véget ért a tanév, amelyet szeretnénk gyülekezeteinkben is ünnepélyesen lezárni. Van mit megköszönnünk, van miért hálásak lennünk, ezért nagy szeretettel hívogatunk mindenkit tanévzáró istentiszteleteinkre. Június 6-án, vasárnap 9 órakor Ágfalván, 10.30-kor Bánfalván tartunk istentiszteletet.
Drága Nyolcadikosok! "Nem tudom (...), nem azért vannak-e kivilágítva a csillagok, hogy egy napon mindenki megtalálhassa a magáét..." (Antonie de Saint-Exupéry)
Kedves "táboros" Szülők! A hittantábor létszáma soha nem látott méretet öltött, ezért több jelentkezést már nem fogadunk. Kérem, a hónap végéig fizessék be a tábor díját! Azoknak a jelentkezését tudjuk véglegesíteni, akik leadták a jelentkezési lapot, és befizették a részvétli díjat. Nagy szeretettel várjuk a gyerkőcöket, tudva, hogy “...
Engedd, hogy az inged alá
könnyű szél befújjon
Hajad hosszú fürtjei közt
játékosan bújjon
Engedd, hegyi patak vize
arcod megsimítsa
Mélyről bukkant hűvösével
lelked szomját oltsa
Engedd kelő Nap korongját
szemedben csillanni
Tüzesedő vörös fényét
véredbe olvadni
Engedd, hogy a föld alattad
támaszod lehessen
Lábad hóban, selymes fűben
útjára mehessen
Engedd magad friss erdőben
szűz ösvényen járni
Nem gondolni semmire sem
semmire sem várni
Engedd, szikla repedésén
Valami fény kéne a szemekbe
kék, zöld, barna, fekete tűz
egy kéz kéne a kezekbe,
mely mindent összefűz.
Valami csoda kéne
mit annyian várunk
Valami új hit felé
mert omlik már régi házunk.
Valami, valami fény kéne...
Szeretettel hívogatunk mindenkit pünkösdi istentiszteleteinkre. Ágfalván vasárnap 9 órakor, Bánfalván pedig 10.30-kor lesznek alkalmaink. A pünkösd hétfői határ menti ökumenikus istentiszteletet idén sajnos - az ismert okok miatt - nem tudjuk megszervezni.
Sírtál-e már úgy,
hogy nem folyt a könnyed?
Nevettél-e úgy,
ahogy nem fogsz többet?
Daloltál-e úgy,
hogy nem hallotta senki?
Sétáltál-e úgy,
hogy nem kellett elmenni?
Álmodtál-e úgy,
hogy az nem volt álom?
Játszottál-e már
húrtalan gitáron?
Repültél-e már,
fűben hanyatt fekve?
Kószáltál-e már,
csillagtalan este?
Temettél-e már,
sok szép halott álmot?
Tettél-e jót úgy,
hogy csak Isten látott:
csöndben némán?
Vannak emberek, akik körülöttünk
élnek, de nem részei a történeteinknek.
Szeretjük őket, sokat vagyunk velük, de
nincs közünk hozzájuk. Ellenben páran,
akiket csak keveset látunk és akikkel keveset
beszélünk, sőt, akiket talán nem is ismerünk,
azoknak igenis van beleszólásuk abba a
meghatározhatatlan valamibe, amit jobb szó
híján a történetünknek nevezünk. A bökkenő
csak az, hogy mindezek után számolnunk
kell egy szomorú tanulság kísértésével:
hogy a történetünkhöz mi magunknak nincsen
Nincs biztos befektetés. Ha szeretsz; sebezhető vagy. Szeress bármit, és biztosra veheted, hogy megszakad a szíved, de legalábbis sebet kap. Ha érintetlenül meg akarod őrízni, ne add senkinek, még egy állatnak se! Óvatosan bugyoláld be mindenféle kis hóbortba és kedvtelésbe; gondosan kerülj minden kötődést; zárd be jól önzésed ládikójába - vagy koporsójába!
