Emlékeztünk... Emlékezzünk...!

Szeretném megköszönni Önöknek és Nektek, hogy méltóképpen emlékezhettünk az ágfalvi és a bánfalvi németek elűzésének 75. évfordulóján. Köszönöm elsősorban a jelenlétet. Azt, hogy ennyien ott lehettünk a megemlékezéseken... Azt, hogy ennyi ember, ennyiféleképpen hozzá tud és akar járulni egy ilyen alkalomhoz... Zenével, énekszóval, jó szóval, étellel, itallal, virággal, süteménnyel...

Dsida Jenő: Ha valaki jönne...

Ha most valaki halkan idejönne,
idelopózna a hátam mögé
és megkérdezné: fáradt vagyok-é?
Kicsi kezét, mint tearózsa szírmát
finom-borzolón fürtjeimbe lökné
s én azt hinném, hogy úgy marad örökké.
Leoldaná selyempuha kendőjét
és vállamra tenné, hogy meg ne fázzam.
Ajkával mérné: nincs-e lázam?
Nem lenne szava, nézne csak,
míg én hallgatnék magamat keresve,
lelankadva egy félbemaradt versre...
S ha már szabályos lett a pihegésem
és lelkem földjén álom-eke szánt át, -
vigyázva, halkan elfödné a lámpát.

A tanév elébe...

Bernard Shaw, 19. századi ír író írja: „Már kora gyermekkoromban kénytelen voltam abbahagyni a tanulmányaimat, mert iskolába kellett mennem.” :))) Drága Gyerekek! Kedves Fiatalok! Kedves jó Hittanosaim! Holnap – csekély 289 napra Ti is kénytelenek lesztek egy kicsit abbahagyni tanulmányaitokat, hogy valami mást tanuljatok…, hiszen iskolába kell mennetek.

Fodor Ákos: Arcképcsarnok

Van egy arc,
amit csak önmagunkat elképzelve látunk
– lehet, hogy ez az igazi.
És van annyi arcunk,
ahányan csak ránk néznek (és: ahányszor!) és még az is lehet,
hogy ezekben akad néhány közös vonás
– lehet. Akkor ez a valóság.
Van egy,
amit tükörbe nézve látunk: villám-
gyorsan alakuló, képlékeny látvány: múzsája a Szomszéd Ízlése s az azt
szolgáló, vagy azt ellenző szándék
– efölött hunyj szemet; ne kerüld, de ne hidd el.
És van,
van arc, amit csak az lát, aki szeret,
akit szeretünk. Ez a legszebb,

Oldalak