Szomjan halok a forrás vize mellett;
Tűzben égek és mégis vacogok;
Parazsas kályhánál vad láz diderget;
Hazám földjén is száműzött vagyok;
Csupasz féreg, díszes talárt kapok;
Hitetlen várok, sírva nevetek;
Az biztat, ami tegnap tönkretett;
Víg dáridó bennem a bosszúság;
Úr vagyok, s nem véd jog, se fegyverek;
Befogad és kitaszít a világ.
Nem biztos csak a kétes a szememnek
S ami világos, mint a nap: titok;
Hiszek a véletlennek, hirtelennek,
S gyanúm az igaz körül sompolyog;

Van, aki elmegy, 
van, aki itt marad. 
 

A haladó nevet, 
a haladó feled, 
ha nincs is kézbe kéz. 
 

Az ittmaradó ír, 
és néha-néha sír, 
és néha messze néz... 
 

A mese vége mégis 
örök-szomorú, szent-egy: 
 

van, aki itt marad, 
van, aki elmegy - -

Akartátok vagy sem,

itt vagyok, mint

hálójába ragadt pók:

önmagam labirintusa.

Meggörbült tükrömben

magamat meglátni félek.

Ahogy körülöttem

a falról leolvadnak az órák,

a betonfalak között

elkószálnak az álmok,

és rohannak a füstfelhők fölé.

Kívül görnyedt hát és

szélfogó göndör haj.

Belül fogaskerekek, mint

elsüllyedt malmok őrlik

a múltat, s kék, puha köd

jövőről álmodnak a szív lomha

billentyűi.

Ha tudod, hogy rossz a kályhád:
a nyár hevében is fázni kezdesz.

KORREKT FUTUROLÓGIAI JELENTÉS
Egészen biztos,
hogy előbb-utóbb ez vagy
az lesz, így vagy úgy.

PATTHELYZETJELENTÉS
Kétségbe von, ha nincs mit tennem;
szorongat, hajszol, hogyha van.
Nem más ez, mint rohanás, helyben
— mióta túléltem magam.

VÁLTOZAT
üvegesedem.
Tisztán tartom magam, hogy
mögém is láthass.

ECCE HOMO
Gyanúba fogjuk a Tökéletest
és magyarázgatjuk az elfogadhatatlant.