Távlatok - vasárnapi tűnődések

Hitünk egyik legnagyobb próbája, hogy nem látjuk Istent. Milyen egyszerű lenne hinni, ha itt lenne, ha látnánk, ha minden kívánságunkat teljesítené, ha békét hozna, vagy legalább nyugodt napokat…

Nincs új a nap alatt, évezredekkel ezelőtt is hasonlóan gondolkodtak az emberek. A Sínai hegy lábánál is, amiről úgy tudták, hogy ott, annak a tetején lakik az Isten.

Várnai Zseni: Csodák csodája

Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.

A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.

Rajki Miklós: Ne rohanj

Mindig futsz valahová.
Soha sincs semmire időd,
Hangzik fel tőled a hivatkozás,
És csak folytatódik tovább
A versenyloholás.
Se látsz, se hallasz,
Senkire sem hallgatsz.
Csak lótsz-futsz, s loholsz,
Mint a versenyagár,
Aki csak a célban tudja meg,
Hogy a nyúl nem is volt valódi.
Elrohansz minden szép mellett,
Nem észlelsz semmit,
Amit pedig csodálni érdemes lenne.
Két hét alatt akarnád látni azt,
Amit egész évben észre sem veszel.
A léleknek nem kell pénz,

Oldalak