Eszter kedvenc versei

Milyen felemás érzések közt élünk,
milyen sokféle vonzások között,
pedig zuhanunk, mint a kő
egyenesen és egyértelmüen.

Hányféle szégyen és képzelt dicsőség
hálójában evickélünk, pedig
napra kellene teregetnünk
mindazt, mi rejteni való.

Milyen
megkésve értjük meg, hogy a
szemek homálya pontosabb lehet
a lámpafénynél, és milyen
későn látjuk meg a világ
örökös térdreroskadását.

(Kép: Búzás Tünde, Sopron)

Sohasem volt több esélyed,
Mint várni,
Mi lesz,
Milyen a napok sodra,
A lap- vagy időjárás, a kedv,
És valahogy mégis mindig elhitted,
Hogy jöhet a dagály után más,
És most itt vinnyogsz
A sajátodnak hitt életábránd
Hipószagú várótermében.

(részlet)

Olvassanak, olvassatok Grecsó-könyveket! Sokat!:) Regényeket is! :) H.E.

Jó volna mindent elfeledni,
hogy ki vagyok és hol születtem,
hogy szeretetből s gyűlöletből
milyen hálóba keveredtem.

És álomnál is lebbenőbben
jó volna – sok kényszert levetve –
bújtató gondok szövevényén
áttörni, mint gubón a lepke.

Jó volna vérem lüktetését
továbbadni a lágy pataknak,
melyen a surranó hullámok
egész a tengerig szaladnak.

Szívemet kitárni a csendnek,
nem félni, és semmit se várva
a gondolatot szélre bízni
s a szerelmet a napsugárra.

IGEKÖTŐK 
Ne várj el semmit.
Várd meg.

AXIÓMA
A szeretésen
k í v ü l minden emberi
tett: romépítés.

KÍSÉRŐLEVÉL
Amit én küldök
neked: tükör: nem portré:
belé nézz, ne rá.

A MÁSIK
A Végtelenre-táruló kapu?
A cella rámcsukódnikész nyílászárója?
Lengőajtó, két terem között?
Nem tudom.
Nem tudjuk.