“Alázatosan kell szeretni, hittel. Az egész életnek akkor van csak értelme, ha igazi hit van benne. Isten a szeretetet adta az embereknek, hogy elbírják egymást és a világot. De aki alázat nélkül szeret, nagy terhet tesz a másik vállára.... 
Nem szabad erőszakosan szeretni. 

Van egy színház, végtelen és mibennünk lakik,
Világtalan angyalaink játszogatnak itt,
Nyugtalanok, szerepük egy megfojtott ima.
És a dráma mindig mindig csak tragédia.

És az ember, szegény ember csak lapul belül,
Benn, magában s ezer arccal egymagában ül,
Három láng nő homlokából, zengő, mély virág
És zokognak, elzokogják a litániát:

Nézzék csak a képet! Ha tudják, nagyítsák ki! :)))
Adja Isten, hogy Sopronban és környékén még sokáig hangozzanak ilyen párbeszédek!
 

Légy az, kiből árad a nyugalom.
Légy az, kire nem hat a hatalom.
Nyújtsd oda, hol kérik a kezedet.
S menj oda, hol fázik a szeretet.

(Gárdonyi Géza)

Én tiltott csillagon születtem,
a partra űzve ballagok,
az égi semmi habja elkap,
játszik velem és visszadob.

Nem is tudom, miért vezeklek?
Itt minden szisszenő talány,
ne fusson el, ki lenn a parton,
e süppedt parton rámtalál.

Aki voltam, milyen messze van tőlem!
S aki leszek, az már milyen közel.
Már utolér, mellém lép, támogat,
és átölel.

Bíztatva suttogja: Ne félj!
Valahogy majd csak megleszünk.
Hiszen szívünk marad a régi,
s ketten talán csak megőrizzük 
az eszünk.

Mi van fejünk felett?
Mi van? Micsoda jel?
A tavasz puha szája
csak sír, és nem felel,
és nem felel a nappal,
és nem felel az éj, -

de hallgat-e valóban,
aki csak nem beszél?

Az úgy volt..., hogy július 22-én, délután - helyes gyerekek és bájos tinédzserek tucatjaival - áttekerünk Ágfalváról a lépesfalvi strandra. Fél órával az indulás előtt azonban megeredt az eső... Nagyon. A helyes gyerekeket szüleik otthonaikban marasztalták, de a bájos tinédzsereket nem bírtam sem a parókián, sem az országhatáron belül tartani, ezért esőben átbringáztunk Lépesfalvára.

Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid - az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad.

Az ágfalvi pszichiátraiai otthon csuda egy világ. Az ember azt hinné, hogy ott minden a betegségekről, a kiszolgáltottságról vagy a nyomorúságról szól. Ez azoban nem így van. Illetve nem ez a legfontosabb, ami eszébe jut annak, aki egy kicsit beleláthat az ott élők titokzatos hétköznapjaiba.