Ady Endre: A mindegy átka

Sorakoznak s elfutnak a hetek,
Mintha kórház-szagtól futnának.
Talán nem volt soha ilyen beteg
Az Élet, mely szennyesen bukdos
S nem tud eljutni tiszta kúthoz.

Máskor se volt itt élni jó dolog,
De viharok sűrűbben jöttek
És többen voltak zúgó bátorok.
Most már a reménytelen Mindegy
Túlságosan meggyőzött minket.

A Mindegy, mi ma mindent összetör,
A lágy ujjakat összefonja,
Hogy nem szorul össze az ököl.
S hogy itt még valami teremjen,
Gyertek, menjünk a Mindegy ellen.

 

Könnyű fehér ruhában - Vasárnapi tűnődések II./1.

 József Attila egyik utolsó nagy verse a „Könnyű fehér ruhában”. Vágó Márta, Attila egykori szerelme így emlékezik vissza a vers megjelenésére: [Attila] „ruganyos, friss léptekkel, derűs arccal jött be, úgy nézett szét, mint aki hazajön hosszú távollét után. (...) - Én most adósságokat fizetek (...) mielőtt elmegyek. // – Elmész? Hová?

Fésűs Éva: Ha

Ha visszavarrnád a letépett gombot
és összeöltenéd, ami szakadni kezdett;
ha belátnád, hogy ideje levetned
hamis gyöngyökkel díszített ruhádat,
s a büszkeléptű cipőt is lerúgnád,
amiben eltitkoltan fáj a lábad;
ha nem panaszkodnál újra meg újra,
hogy napról-napra kevesebbre futja,
mert jóságodból hitvány emberekre

Búvárszivattyú

„Eszter, te úgy nézel ki, mint egy... egy búvárszivattyú." - így szólt Andrisom nem mindennapi bókja az ágfalvi pszichiátriai otthon folyosóján, amikor meglátott a holdjárószerű védőfelszerelésben. Búvárszivattyú... Napok óta ezt a kifejezést ízlelgetem. Egyre inkább tetszik. Hiszen a búvárszivattyúk komoly feladatot látnak el.

Oldalak