Határtörténet(ek)
Boldog új esztendőt! - Vasárnapi tűnődések az első adventi gyertyácska mellett
Boldog új esztendőt kívánok! Igen, köszönhetnénk ma így is, hiszen beköszöntött advent, ami az új egyházi esztendő első vasárnapjával veszi kezdetét.
Amikor valami új kezdődik, az mindig egy kicsit megállásra késztet bennünket. Ilyenkor az ember egy kicsit hátratekint. Vagy előre... Vagy felfelé...Vagy a gyertya fényébe... És jó esetben egy kicsit meg is áll…
Torony...
Adventváró délután Bánfalván
Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt - gyereket, ifjat, középkorút és a kedves nyugdíjasokat is - november 25-én fél öttől a bánfalvi gyülekezeti terembe adventi előkészületekre. Készítünk adventi koszorút és mézeskalácsot is. A koszorúhoz - kérjük - mindenki hozzon 4-4 gyertyát! (Akinek van ragasztópisztolya, azt is jó lenne, ha hozna.)
Beszélgetőkor Bánfalván
Sárhelyi Erika: Utolsó pecsét
Szépen kellene majd megöregedni,
csak úgy magunkhoz ölelni az időt,
ne vegye észre rajtunk kívül senki,
hogy ott állunk már az örök tél előtt.
Mert olykor méltatlanná lesz az élet
– törődik a test és bomlik az elme –,
ha minden nap a káoszban ér véget,
már nem elég az égiek kegyelme.
Mert úgy lenne jó: ha hajlott háttal is,
de vegytiszta tudattal és merészen…
Mert úgy kellene, hogy ne legyen hamis
az utolsó pecsét az útlevélen.
Adventváró gyerekdélután Ágfalván
Rab Zsuzsa: De addig
De addig mennyi elfutó vonat,
de addig mennyi vertszárnyú madár,
de addig mennyi mázsás virradat,
mennyi perzselt, koromszárnyú levél,
de addig mennyi testté-lett hiány,
és mennyi karrá-nem-lett ölelés,
falakról visszapattant nevetés,
mennyi sikongó mentőautó,
mennyi gyűrt vánkos, gubanc takaró,
mennyi nehéz kosár, hány temetés,
mennyi betű, mennyi szívpercenés,
hány nem és hány miért és hány soha,
hány mégis, hány azértsem, hány talán,
és mennyi szó, hűvösen cseppenő,