Legyetek készen! - Óév esti tűnődések

Gyerekkoromban iskolába jövet-menet rendszerint a tűzoltóság előtt bicikliztem el. Délutánonként irigykedve néztem az épület előtt elterülő zöld gyepet, ahol a tűzoltók nevetgélve dobálták egymásnak a labdát, vagy éppen beszélgettek, netán olvastak - munkaidőben. Készenlétben álltak, akkor is, ha látszólag csak labdát pattogtattak, egymással diskuráltak vagy olvastak.

Fekete Istvárn: Ünnep után

Elmúlt az ünnep, fáradt a város,
Sötét szobákban kopott fenyők,
Bús gyertyacsonkok és álmos mackók,
Bádog vasutak és törött hajók.
Künn ül a hó az ablak előtt.

Künn hull a hó. A nagy erdők alatt
Mint néma árny, oson a róka.
Surran a patak mohos híd alatt,
Sziszegő szél sepri a partokat,S dúdol magának tegnap óta.

Régi a dal és régi az ünnep.
A tél havas csókja most meleg,
És tiszta, mint a szálló, szűzi hó,
Mint az imádság, a legutolsó.
Itt nem múltak el az ünnepek.

Kassák Lajos – Advent van

Advent van, s átjárja lelkem

a szeretet és az emlékezés.

Rájövök ismét-tán ezredszer-,

hogy szépen élni gyakran túl kevés.

Szeretni szóban és tettekben,

hinni, remélni szüntelen.

Táplálni kell mosollyal, öleléssel,

hogy emléked hibátlan legyen.

Most visszarepülök gondolatban

gyermeki önmagamba újra…

látom, amint jancsi-kályha mellett

anyám fagyos lábujjamat gyúrja.

Hársfa teát tölt poharamba –

˝Idd meg! Nem fogsz fázni majd!˝

Átmelegedett a testem, valóban

Oldalak