Köszönjük!
Kedves templomépítő utódok! Kedves Ágfalviak! Kedves Bánfalviak! Kedves Lépesfalviak!
Amikor Apukám eladta a szőlőjét - vagy ahogyan mi Sárváron mondjuk, a „hegyet” -, hozzám került néhány kardvirág-hagyma és két dáliagumó, amiket elültettem az ágfalvi parókia kertjébe. Szépen ki is hajtottak. Sőt, a dáliák - a maguk titokzatos módján - szerelembe is estek egymással, amiből a képen látható kis csoda, egy mértani pontossággal „megkomponált” kétszínű dália született. Ezzel a virággal és a köré szőtt csokorral szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik bármilyen módon hozzájárultak a templomszentelési ünnepségünkhöz, illetve ahhoz, hogy az ágfalvi templom tornya 175 év után újra pompázatosan mutat az ég felé.
Szeretném ezúton is megköszönni a magyar állam, a Magyarországi Evangélikus Egyház és gyülekezetünk tagjainak anyagi segítségét. Köszönjük Szemerei János püspök úrnak, Soltész Miklós államtitkár úrnak és dr. Barcza Attila képviselő úrnak, hogy személyesen is részt vettek a megújult templomtorony átadó ünnepségén.
És köszönöm azt a sok-sok támogatást is, amit az anyagiakon túl kaptunk. Ezeket az építkezéseket, illetve épületfelújításokat, amik az elmúlt években zajlottak – minden nehézségük ellenére, valahol - egy csodaként éltem meg. És közben csodálatos emberekkel dolgozhattam együtt.
A teljesség igénye nélkül szeretnék néhány nevet megemlíteni. Nagy-nagy köszönet Zeltner Mária felügyelőnek és Száz Tiborné pénztárosnak a pályázatokkal kapcsolatos munkájukért. Gyülekezetünkben nincsen titkárnő, nincsenek a lelkészeken kívül fizetett alkalmazottak, mindenki önként, egy „köszönöm szépenért” vagy egy szál virágért dolgozik. Köszönet Nektek, drága Marika és Magdi! Vegyétek ki a csokorból azt a szálat, amit a magatokénak éreztek!
Az itt dolgozó szakemberek közül pedig külön köszönetet szeretnék mondani Jakab Attila építésznek és Baranyai Gábor építőmérnöknek, akikről csak „szuperlatívuszokban” tudok beszélni. Ezek a drága mérnök urak még az én műszakilag teljesen analfabéta és néha „szőkén naiv” kérdéseimet és kéréseimet is mindig komolyan vették... Nem tudok nekik eléggé hálás lenni.
És köszönöm minden kedves gyülekezeti tagnak a támogatását. Főleg a presbitériumét, ahol mindenki ereje, képessége, anyagi vagy más lehetőségei szerint segített.
Az építkezések és az elmúlt évek során voltak nehéz pillanatok és nem kis akadályok is. Tegnap - az óriási és gyönyörűen kivilágított tornyot elnézve - azon gondolkodtam, hogy ezek a nehézségek is jók voltak talán valamire. Tanultunk belőlük. Legalább annyit, hogy néha "toronynyi" magas távolságból, más irányból és szögből kellene nézni a dolgokat...
Hiszen az élet olyan, mint ez a különleges szerelemből született „hegyi” dália. Néha szinte érthetetlenül sokszínű, meglepő és furcsa. Mégis, mégis ragyogóan pompázatos...
A köszönet „virágát” szeretném átadni azoknak is, akik a tegnapi nap előkészületeiben segédkeztek. Egy egész csokorral a drága presbitériumnak és az egyházfi házaspárnak, és sok-sok virágszálat küldök a tengernyi süteményért, a rengeteg borért, a dekorációért, a csodálatos dallamokért, a hangosításért, a kedves szavakért, a táncért... Annyi nevet fel kellene sorolnom, hogy inkább nem teszem meg, mert valaki biztosan kimaradna. A Csoltói házaspár nevét mégis ideírom. Köszönjük Márti és Józsi, hogy mindig számíthatunk Rátok!
Drága kis Hittanosok, drága Gyerekek! Könnyekig meghatódtam azon, hogy ilyen sokan eljöttetek... Fantasztikus gyerekek vagytok! Legyen nagyon szép és örömteli a tanévetek!
Köszönet az osztrák és a németországi vendégeknek is az inspiráló kérdéseikért, gondolataikért és a jelenlétükért. Kedves Lépesfalviak! Kedves Schefflenziek! Nagyon örülünk a határon átnyúló kapcsolatoknak és barátságotoknak.
Kedves Ágfalviak és Bánfalviak! Nektek pedig „csak” annyit mondok: KÖSZÖNÖM! Találkozzunk a többi vasárnapon és ünnepnapon is!
Heinrichs Eszter
(A meseszép csokor Gaál Istvánné keze munkáját dicséri. Éva minden vasárnap hasonló gyönyörűségekkel díszíti az ágfalvi oltárt. Hálás köszönet ezért is.)
