Isteni mértékegység: ELÉG - Vasárnapi tűnödések
1Dicsekednem kell, habár nem használ; rátérek azért az Úr megjelenéseire és kinyilatkoztatásaira. 2Ismerek egy embert Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt elragadtatott a harmadik égig – hogy testben-e vagy testen kívül, nem tudom, csak Isten tudja. 3Én tudom, hogy az az ember – hogy testben-e vagy testen kívül, nem tudom, csak az Isten tudja – 4elragadtatott a paradicsomba, és olyan kimondhatatlan beszédeket hallott, amelyeket ember el nem mondhat. 5Ezzel az emberrel dicsekszem, nem pedig önmagammal; hacsak az erőtlenségeimmel nem. 6Pedig ha dicsekedni akarnék, nem lennék esztelen, mert igazságot mondanék, de mérséklem magamat, hogy valaki többnek ne tartson, mint aminek lát, vagy amit tőlem hall, 7még a kinyilatkoztatások különleges nagysága miatt sem. Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam. 8Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem. 9De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem. 10Ezért Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban, mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős. II. Kor 12,1-10
Ki tudja folytatni a jól ismert ének refrénjét? „…még, még még…, ennyi…“
„Még, még, még, még, még
Ennyi nem elég!
Egyre feljebb furakodom
Jaj, de magas ez a torony.
Még, még, még, még, még
Ennyi nem elég!
Repül a bálna
Repül a bálna
Ez a parancs…”
Igen. Mintha ez lenne a parancs, hogy még a bálna is repüljön... Hiszen semmi nem elég. Minden és mindenütt ezt sugallja: legyél jobb! Legyél gyorsabb! Legyen jó a bizonyítványod! Legyen jobb a munkád! Legyen több a fizetésed és még ki tudja mi mindened… Cipeljük magunkkal ezeket az elvárásokat, és megtanítjuk rájuk a gyerekeinket is. Hiszen, “még, még még, semmi nem elég… Repül a bálna. Ez a parancs.”
Pál apostol azonban ma egy egészen más parancsról beszél. Nem is parancs ez, sokkal inkább egy életfilozófia, sőt tapasztalás.
Azt írja: “Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe (…) Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem. De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. (…) mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.”
Az egyik legmélyebb, "legerősebb" mondata a Szentírásnak ez az utolsó mondatrész: “amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.”
Ugye, mi is ismerünk ilyen erőtlenül is erős embereket? Pál apostol mondatáról sokszor eszembe jutnak az idős otthonok, az intézetek, illetve az ott élő emberek. Egy asszony, Anne különösen sokszor. Anne Berlinben élt, valamikor kiváló keramikus volt. Nyolcvan felett is csodálatos megjelenése volt. Pedig egyszerűen öltözködött, mégis, egy kis ezüst ékszerrel, valami modern cipővel, egy szokatlan sállal vagy táskával, mindig kirítt a tömegből. De nem is csak a megjelenése volt feledhetetlen, hanem az embersége, a tudása és persze a gyönyörű kerámiái is. Aztán Anne lerobbant, vagy ahogy Pál apostol fogalmazta évezredekkel ezelőtt, “tövis adatott a testébe”. Egy idősek otthonába került, ahol meglátogattuk. Engem huszonegynéhány évesen meglehetősen sokkolt a kontraszt, hogy Anne egy gazdag, eseménydús életéből egy picurka szobába költözött. Ott, a picurka szobájában az ágya fölött volt egy picurka polc. Négy pici kerámiamütyürrel. Ennyit, és a személyes tárgyaiból egészen kevés dolgot hozott magával. Amikor csodálkozva körbenéztem, azt mondta: “ennyi elég nekem”.
Ugyanezt mondta egy másik bölcs asszony, Erzsi néni is, akit a héten látogattam meg egy soproni otthonban. Ez elég. Én már nem akarok innen sehová menni a mennyországon kívül...
Azt hiszem, mindenkinek az életében eljön az a pont, amikor át kell gondolnia, hogy mi az elég. És mekkora, de mekkora ajándék, amikor kesze-kusza gondolataink között meghalljuk a feltámadott Jézus szavait, aki ezt mondja: „Elég neked az én kegyelmem.”
ÉLÉG. Ízlelgessük egy kicsit ezt a szót: ELÉG!
Ha mennyiségként kellene körülírnunk, akkor azt mondhatnánk, hogy az „elég” az több mint a kevés, hiszen a kevés az nem elég. De ha jól belegondolunk, az „elég” az több még a soknál is! Hiszen az elég, az pont elég. Pontosan és éppen annyi, amennyi kell. Nem több és nem is kevesebb. És ha valaki tudja és érzi, hogy ami őt körülveszi és amije van az elég, az talán sokkal boldogabb, mint az, aki azt suttogja, sőt kiabálja bele a világba, hogy “Még, még, még, semmi nem elég…”
„Elég neked az én kegyelmem." Azt hiszem, ez az istenhívő emberek talán legfontosabb felismerése: Jézus Krisztus kegyelméből élünk! És ez a kegyelem elég nekünk. Hiszen pontosan annyit kapunk, amennyire szükségünk van.
Legyen az ELÉG nekünk is mértékünkké! Ne a még, még, még felé vigyük mindig gondolatainkat, hanem sokkal inkább a hála felé! Hiszen pont annyink van, amennyi kell. Amire most van szükségünk. Akkor is, ha netán tövis adatott a testünkbe. Akkor is, ha még lenne ezer kívánságom. Akkor is, ha olyan nyomorultnak tűnik minden…
Higgyük, hogy elég nekünk az a kegyelem, amit Jézustól kaphatunk! Hiszen micsoda csodálatos ígéret van ebben a gyönyörű mondatban: “Elég neked az én kegyelmem…” Higgyük, hogy az elég, ez a gyönyörű, isteni mértékegység azt jelenti: Isten kegyelme velünk van, és elég lesz – ma, holnap, holnapután és azután is. Ámen.
Heinrichs Eszter
(Elhangzott Ágfalván és Sopronbánfalván 2024. február 4-én, családi istenetiszteleten - II. Kor 12, 1-10 alapján.)
