Mondják meg Zsófikának - Gondolatok a bánfalvi búcsú napján

A múlt vásárnapi istentisztelet után Szabó Magda egyik regényének címe jutott eszembe. Nem mesélem ez, miről szól a könyv, csak a címet magyarázom egy kicsit, ami így hangzik: Mondják meg Zsófikának. Zsófika orvos apja szívrohamban meghal. Utolsó fél mondata kislányának lett volna egy üzenet: Mondják meg Zsófikának...

Hogy mit mondjanak meg neki, azt senki nem tudja. Zsófika azonban nyomozásba kezd, és elindul egy úton, ahol sok izgalmas kalandba keveredik. Aztán idővel édesapja csonka mondatának hiányzó felét  valahol a kapcsolatai által és az önismeret útján találja meg.

Mondják meg Zsófikának...
Az elmúlt vasárnap relatív sok gyerek, fiatal és fiatal szülő volt itt a templomban, ahol szóba került ez a mai alkalom, a bánfalvi búcsú, a templomszentelési ünnep és természetesen a régi templom is. Az istentisztelet után többen is kérdezték, hogy messze van-e innen a régi templom, megvan-e még, meg azt is, hogy egyáltalán mi is az a búcsú. Ők ma az én Zsófikáim, ők a mi Zsófikáink, az újak, akiknek ma újra elmeséljük azt, amit a bánfalviak legtöbben jól tudnak, amit átéltek, vagy amit a szüleiktől, nagyszüleiktől hallottak. Mondjátok el Zsófikának... Mondjuk el, újra, hogy milyen utat járt be ez a gyülekezet! Mondjuk el, hogy el ne felejtődjék a történetünk! Mondjuk el, és soha-soha ne feledjük, kik éltek itt, hogy éltek itt, és mit tanulhatunk ma ezektől az emberektől! Mondjátok el Zsófikának! Ahogy elmondták a zsidók egymásnak a történeteiket apáról fiúra, ahogy az egykori bánfalvi eleink megélték és továbbadták hitüket, hovatartozásukat és anyanyelvüket.

Mondjátok el kedves evangélikusok Zsófikának...! Mondjátok el mai evangélikusok az új bánfalviaknak, a beköltözötteknek, az új gyülekezeti tagoknak, gyerekeiteknek és akik itt vannak! Mondjátok el nekik, hogy itt már vagy ötszáz éve élnek evangélikusok. És nem is akármilyenek. Templomépítők.  Dolgos, evangélikus németek, akik sok-sok generáción át itt éltek, németül beszéltek, németül szerettek, németül imádkoztak, németül gondolkodtak. És olyan fontos volt nekik az Isten háza, hogy áldozatokat is hoztak érte.

Nézzük meg, újra és újra azt a filmet, ami arról szól, hogy mekkora áldozatot is hoztak templomunkért és tornyukért az evangélikusok 1967-ben és az azt követő évben! Mondjuk el, mondjátok el Zsófikáknak...

https://sopronbanfalva.lutheran.hu/node/5388

Én ma még annyit mondanék Zsófikáknak és a mai bánfalvi evangélikusoknak, hogy nagy szükség van rájuk. Mert a filmben szereplő templom- és toronyépítők ma már vagy megöregedtek, vagy előrementek. Azoktól azonban, akik mai is itt vannak még, nagyon sokat tanulhatunk. Emberséget, hitet, tartást, tudást és azt a csodálatosan ízes német nyelvet is, amit ma már olyan kevesen beszélnek.

Kedves Zsófikák, kedves Gyerekek, kedves fiatal szülők, kedves bánfalviak és Bánfalvát rajongva szeretők! Mondjátok el, illetve higgyétek el, hogy ebben a templomban mindenkire szükség van! Kicsikre és nagyokra... Régiekre és újakra... Németekre és magyarokra. Zsófikákra, Zsoltikákra, Lacikra, Istvánokra, Balázsokra, Noémikre, Tamásokra, Micikre, Rézikre, Gabikra, Julikra, Henikre, Vikikre, Vivienekre... Mindenkire. Halljuk meg a hívást!

De mindenekelőtt annak az Istennek a hívását, aki mindannyiunknak azt üzeni ebben a templomban is: Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.

Jöjjetek!

Heinrichs Eszter

Elhagzott a templomszentelési ünnepen, 2023. szeptember 10-én Sopronbánfalván.