Charles Bukowski: a furcsák közt a legjobbak

ritkán látni őket
mert ahol tömeg van

ők ott
nincsenek.

a furcsa figurák, akik
kevesen vannak
de tőlük származik
az a kevés
jó festményaz a kevés
jó szimfónia
az a kevés jó könyvés
egyéb mű.
a furcsák közt
a legjobbaktól
pedig talán
semmi.
ők
a saját maguk
festményeia saját maguk
könyvei
a saját maguk
zenéje
a saját maguk
műve.
néha látni
vélem őket –
mondjukegy öregemberben
aki sajátos
testtartással
egy padon ül
vagy
az ellenkező irányban
haladó autóbanegy arcban
vagy
egy bolti eladófiú
vagy -lány
mozdulatában

ahogy a megvásárolt
árut pakolja
a szupermarketben
egy zacskóba.
vagy néha
olyasvalakiben
akivel
egy ideje
együtt élek –amikor elkapok
a tekintetében
egy olyan villanást
amit azelőtt
sosem
láttam.
néha
hirtelen
tudatosul bennem
a létük
amikor felmerül
egy emlékkép
hónapokkal
vagy évekkel
azután
hogy elmentek.
emlékszem
egy ilyen
illetőre –
20 év körüli volt
és reggel 10-kor részeg
és egy repedt
New Orleans-i
tükörbe bámullt
ábrándozott
a világ falaival
szemközt
mivé
lettem?

(Fordította: Pritz Péter)