"Bigsieben" - Virágvasárnapi tűnődések

Nyolcadikos hittanosaimnak feltettem azt a kérdést, hogy mi a nagyhét németül. Majdnem mindenki a „Grosswoche-ra” tippelt, de a legötletesebb verzió így hangzott: "BIGSIEBEN".

"Big", hiszen nagy. "Sieben", hiszen magyarul azt is hétnek fordítjuk... „Bigsieben”. Húsvétra készülve nem megy ki ez a kreált szócska a fejemből, ezért összeszedtem gondolatban hét dolgot, aminek az átgondolása számunkra is naggyá, hatalmassá, „biggé” teszi, teheti, vagy tehetné ezt a különleges hét napot.

Ez a hét valóban "bigsieben”, hiszen:

Jézus mert kicsi maradni. Néha nehéz megmagyarázni a gyerekeknek hittanon, hogy Jézus nem fehér lovon, hanem egy egyszerű szamáron vonult be Jeruzsálembe, hiszen ez a „szamarasdi“, a kereszthalál - és már Jézus születésének a körülményei is - nehezen illenek bele az Istennel kapcsolatos várakozásainkba és elképzeléseinkbe. Jézus mégis mert kicsi maradni... Nagyhéten is.
Jézus nem törekedett a luxusra, mert egyszerű maradni. Pedig élhetett volna palotában, fejedelmi módon. Ő azonban úgy élt, mint egy hajléktalan. Három éven keresztül járta az országot, szinte minden este másutt aludt. Mert egyszerű maradni... Nagyhéten is.
Jézus merte kifejezni az érzéseit. Tudott sírni, tudott megrendülni, tudott ingerült lenni, tudott félni, ahogy persze örülni is. Merte kifejezni érzéseit... Nagyhéten is.
Jézus mert más lenni. Eltérni a konvencióktól. Nem akart megfelelni sem a zsidó elöljáróknak, sem a rómaiaknak. És ma sem a mi elvárásaink irányítják a Mestert... Jézus mert más lenni... Nagyhéten is.
Jézus olyanokkal is szóba állt, akiket mi elkerülünk. Ez a nincstelen vándortanító, mindenütt megbotránkoztatta a jól szituált embereket. Úton-útfélen parázna nőkkel diskurált, vámszedőkkel étkezett vagy azoknál szállt meg. Júdással is egy asztalnál evett. Jézus nem volt személyválogató. Nagyhéten sem.
Jézus meghalt a kereszten. Ha őszinték vagyunk, bevallhatjuk, egy kicsit többet várnánk Isten fiától, hogy csak úgy meghaljon a kereszten, két másik elítélt között... De ő meghalt. Azért a másik kettőért, ott a kereszten... és értünk, mindannyiunkért... Jézus meghalt értünk. Nagypénteken.
És a legeslegnagyobb dolog, ami valóban "BIG-gé", "BIGSIEBENNÉ" teszi ezt a hetet: Jézus Kisztus feltámadt. Máig érthetetlen emberi ésszel ennek mikéntje, de ha hisszük, akkor életünk egy elmondhatatlan és leírhatatlan minőségi változáson megy át. Nagyhéten és egész életünkben.

Jézus Krisztus feltámadt, és mi is életre, húsvétra, feltámadásra szánt emberek vagyunk. Higgyük el, nincs ennél nagyobb hír! Ez tényleg egy „big-hír”.

Ma „Bigsieben”, nagyhét kezdete van. Virágvasárnap. Ennek a vasárnapnak a leginkább ismert szimbólumai - a szamár és a minden pompát mellőző jézusi élet is - azt üzenik: ne a nagy és a pompázatos dolgokra várjunk az életben, hanem lássuk meg a kicsinység csodáját! Lássuk meg Istent a hétköznapi és egyszerű helyzetekben! Jézus lehetne sokkal inkább „big”, jöhetne fehér lovon is, beszélhetne „magas lóról“ is, de ő nem ezt az utat választotta.

Olyanná lett, mint mi, és olyan egyszerűen és természetesen közeledik hozzánk, amilyen egyszerűek és hétköznapiak mi is vagyunk. Pedig ő egy „big”, és mindaz, ami ezen a héten történt - a nyolcadikosaim szavaival élve - valóban "BIGSIEBEN".
"BIGSIEBEN", hiszen Jézus minket választott, értünk élt, értünk halt meg, értünk támadt fel.

Heinrichs Eszter Ágnes