"...azért jött..." - Tűnődések böjt első vasárnapján - 2023. február 26.
5Azt pedig tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, és hogy őbenne nincsen bűn. 6Aki őbenne marad, az nem vétkezik: aki vétkezik, az nem látja és nem ismeri őt. 7Gyermekeim, senki meg ne tévesszen titeket: aki az igazságot cselekszi, az igaz, mint ahogyan ő is igaz. 8Aki a bűnt cselekszi, az az ördögtől van, mert az ördög cselekszi a bűnt kezdettől fogva. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerombolja. 9Aki az Istentől született, az nem cselekszik bűnt, mert az ő magja van benne, és nem vétkezhet, mert az Istentől született. I.Jn3, 5-9
Amikor böjt kapcsán legtöbbször a húsmentes étkezést sugallja az egyház, a média, meg talán a neveltetésünk is, nekem egy ízig-vérig húsos emlék jut eszembe. Méghozzá réges-régi disznóölésekről, ahol idős nagymamám súrolta a nap végén a hatalmas kondérokat. Már mindenki fáradt volt, fáztunk, a kályha mellett melegedtünk, de a jóval nyolcvan felett járó, görnyedt hátú mamám – fiatalokat megszégyenítő erővel és tenni akarással - nem hagyta a nagy edények elmosását másnapra. És nem akármivel tisztította az üstöket, a mosogatáshoz egy ősi tisztítószert, hamut használt. Sikálta, sikálta hamuval a zsíros edényeket, azok pedig tisztábbak lettek, mintha drága zsíroldó mosószert használt volna. Mama ősi tudást őrzött a hamu tisztító erejéről, ahogy a régi emberek is, akik még tudták, hogy a hamu a tisztulás eszköze, szimbóluma és jele is.
Szerdán elkezdődött a böjti idő. Ezen a napon katolikus testvéreinknél is előkerült a hamu, amivel a misén a pap kinek-kinek a homlokára keresztet rajzolt. A homlokra rajzolt, a falakra függesztett, a nyakban lógó kereszt, ahogy minden kereszt, bűnbánatra hív. Még akkor is, ha manapság nagyon keveset beszélünk az egyházban a bűnbánatról, vagy a bűnről. Ma azonban ez az ige került elénk: Jézus “azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket.” Majd így folytatja János apostol: “Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerombolja.” Nehéz írni vagy beszélni a bűnről, a rosszról, az ördögről… Egy olyan illusztráció segített számomra kicsit jobban megérteni ezt az igeszakaszt, ami legózó és legókat bámuló gyermekeket ábrázolt. Olyanokat, mint én is voltam, aki ha épített valami szépet, akkor azt sokáig őrizgette.
Jó pár évtizeddel ezelőtt volt egy sárga legóházam, amit évekig, talán egy költözésig a polcomon tároltam. Gyönyörű kis házikó volt, virágokkal, hatalmas ablakokkal, növényeket öntöző kislánnyal, élénk piros tetővel. Annyira szerettem nézegetni, és annyi történetet beleképzeltem abba az építménybe, hogy nem tudtam szétszedni. Pedig mennyi, mennyi házat építhettem volna még belőle… Talán másik ablakokkal, más színű virágokkal, vagy másféle tetővel. Ezt a lehetőséget azonban nem adtam meg magamnak. Valahogy így van az életben is. Amíg a régi dolgokat őrizgetjük és minden erőnkkel ragaszkodunk hozzájuk, nem tudunk belekezdeni az újba. Olyan jó lenne, ha ebben a húsvétváró böjti időben el tudnánk engedni görcsös kapaszkodásainkat, és hagynánk, hogy Jézus velünk is kezdjen valami újat… Még azon az áron is, ha valamit elvesz tőlünk, még azon az áron is, ha ki kell lépnünk a komfortzónánkból… Hiszen újra és újra meg kell tanulnunk, hogy vannak változások, melyek a felszínen negatívnak tűnnek, aztán meg idővel rádöbbenünk, hogy csak helyet hoztak létre új dolgoknak. Valami hasonló dologról beszél Jézus is, amikor azt mondja: “Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerombolja.” Van mit lerombolnia a mi életünkben is... Még akkor is, ha a bűnök kapcsán legtöbbször a másik ember jut eszünkbe, és rögtön olyan dolgokra gondolunk, amelyek távoliak. >>Vallásos értelemben azonban nincsen következményekkel járó és következmények nélküli bűn. Bármilyen bűnről, vétekről legyen is szó. A beismerés és a felismerés minden kiút kezdete. És legtöbbször a valóban felismert bűn elviselhetetlen súllyal nehezedik ránk. Mégis, nincs erény, amely pontosabb leckét adhatna nekünk az alázatról, mint a felismert botlások elviselhetetlen terhe, amire csak Isten irgalma hozhat gyógyulást. << – írja Pilinszky. A böjt ilyen értelemben az alázat egyik legfőbb iskolája lehet számunkra. Hiszen a lemondás, az elengedés vagy éppen a hibák elismerése sok-sok tanulással jár… Néha fájdalmas tapasztalatokkal is. És ahogyan a legót darabjaira kell szedni, hogy új dolog jöhessen belőle létre, Isten iskolájában nem egyszer mi is “darabokra hullhatunk”… Felismerések által, bűnbocsánatot keresve, új utakon lépdelve. Mert Jézus "azért jött, hogy az ördög munkáit lerombolja." Ma is, itt is, a mi életünkben is…
Talán fájdalmas ez a rombolás. A gyógyulásnak azonban ára van. Ahogy a tisztaságnak is. Nem is kicsi ára: Jézus Krisztus halála.
Hamvazószerdán a katolikus templomokban ez a mondat hangzik el a hamvazkodás során: “Porból lettél és porrá leszel.” Néhány helyen azonban ezt mondják: “Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az evangéliumban!” Erős szavak, komoly, mély tartalommal bíró mondatok ezek. “Por és hamu vagyunk. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban!”
Hát tartsunk bűnbánatot! És higgyünk az evangéliumban, annak gyógyító és tisztító erejében! Higgyük, hogy azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerombolja.
Hát rombolja le a mi életünkben is, és hamvazza be mindazt, ami rossz és tisztításra szorul! No meg adjon mellénk olyan áldott embereket, mint az én nagyanyám is volt, hogy megtanítsanak minket arra, amire mi önmagunktól képtelenek lennénk, és szeressenek bennünket még akkor is, ha nem vagyunk arra méltóak...
Heinrichs Eszter
(Elhangzott Ágfalván és Sopronbánfalván 2023. február 26-án I.Jn 3, 5-9 alapján.)
