Adventi pin-kód

Az elmúlt héten készítettünk a hittanosokkal egy koszorút. A gyerekek körberajzolták a kezeiket, aztán kivágták, és ráírtak, vagy rárajzoltak valami számukra fontosat. A kezeket aztán egy kartonra ragasztottunk, ami telis-tele lett olyan imákkal és dolgokkal, amik a meghatározóak számukra.

A legtöbb apróság persze a családját írta bele a tenyérbe, és kérte Istent, hogy vigyázzon a szüleire, a testvéreire és a rokonaira. De szerepelt az egyik kézen a „hajrá Ecuador” felirat is, meg olyan is, hogy „bárcsak sikerülne a felvételim...”. A legkülönlegesebb dolgot egy kicsi fiúcska írta a kezére, akinek a papírján egy szám szerepelt. Ez pedig nem más volt, mint az anyukája telefonjának a pin-kódja. Olyan komolyan olvasta fel a kis drága a számsort, hogy nem is mertem rajta mosolyogni.

Aztán ez a komoly arcú, "pin-kódos" kisfiú eszembe juttatta, hogy így karácsony előtt mi is keresgélni és kutatni kezdjük a kódokat és a kapcsolódási pontokat. Önmagunk felé, a jól létünk felé, a másik ember felé és reménység szerint az Isten felé is. De aztán egy csomót hibázunk... Elütjük a kódot, elrontjuk az elronthatót és figyelmetlenek vagyunk... Viszont mégis történik valami, amit szavakkal oly nehéz megmagyarázni... Valami olyasmi, hogy a karácsony előtti időkben a világ egy kicsit titokzatosabbá és szerethetőbbé válik. Miért? Mert akaratlanul is keressük a titkos kódokat egymáshoz. Ki minek örülne? Ki mit szeretne? Kit mi érdekel?Kinek segíthetnénk? Aztán áldott pillanatokban rájövünk, hogy a kód nem is a mi kezünkben vagy kezünkön van, hanem az isteni jelenlét teszi fényesebbé és szebbé ezeket a napokat.

A gyerekek talán még jobban figyelnek ezekre a rejtett kódokra a titokzatos dolgokra. Tanulgassuk hát tőlük az odafigyelést, a mosolyt, az örömet! És lessük, várjuk - velük együtt - azt a világba kódolt hatalmas csodát, hogy karácsonykor ebben az irgalmatlan világban megjelent az irgalmas Isten.

Megjelent csendben, szinte észrevétlenül, úgy, ahogy az igazán nagy dolgok történnek. Mi pedig megtanulhatjuk tőle ebben az adventben is, hogy milyen kevés zajt csapnak az igazi csodák és milyen egyszerűek, tiszták és szépek a lényeges események... Annyira, hogy egy kicsike tenyérben, egy szempárban, egy tekintetben vagy egy mosolyban is elférnek. Ahogy a kis koszorún a gyerekek imádságai és a számukra fontos kódok és titkok.

Az Úristen titka, Isten titkos kódja hozzánk Jézus Krisztus. Titkos, hisz nem látjuk, de közben megfejthető és nyilvánvaló, hiszen várjuk őt, hisszük őt, és áldott pillanatokban talán észre is vesszük – gyermekeinkben, a titkokban, a várakozásban, a csendben, vagy ott, ahol nem is számítanánk rá...

Heinrichs Eszter

(Valami ilyesmi hangzott el Ágfalván és Sopronbánfalván - Zsolt 80, 8 alapján - 2022. december 4-én, adventi második vasárnapján a családi istentiszteleten.)