Boldog új esztendőt! - Advent első vasárnapjára - 2022. november 27.
Ujjongj, örülj, Sion leánya, mert jövök már, és veled fogok lakni – így szól az ÚR. A többi nép is csatlakozik az ÚRhoz azon a napon, és az ő népévé lesznek, ő pedig köztetek fog lakni. Akkor megtudjátok, hogy a Seregek URa küldött engem hozzátok. Zak 2, 14-15
Boldog új esztendőt kívánok! Igen, köszönhetnénk ma így is, hiszen beköszöntött advent, ami az új egyházi esztendő első vasárnapjával veszi kezdetét.
Amikor valami új kezdődik, az mindig egy kicsit megállásra késztet bennünket. Ilyenkor az ember egy kicsit hátratekint. Vagy előre. Vagy a gyertya fényébe. És jó esetben egy kicsit megáll…
Hát álljunk meg mi is, és az adventi koszorú első gyertyácskája mellett, és gondolkodjunk el azon, hogy mit is jelenthet az az ígéret, hogy az Isten velünk akar, illetve velünk fog lakni.
Tudjuk jól, életünk egyik legnagyobb kérdése, hogy ki az, akivel összekötjük a jövőnket, avagy kivel szeretnénk egy fedél alatt élni. Ez az egyik legfontosabb döntésünk az életben. Mégis, az évek folyamán kiderülhet, hogy akivel leéljük az életünket, az nem olyan, mint mi. Nem úgy látja a dolgokat, ahogy mi, nem mindig annak örül, aminek mi, mást ért a házimunka alatt, mást ért a pontosság alatt. Vagy éppen más a hely- és rendigénye… Ugye, mindenki tudná sorolni tovább… És ezek közé a napi konfliktusok közé ma beleszól Isten, és valami olyasmit mond: - Én is veletek akarok lakni. Ott, igen, ugyanott, ahol ti laktok. Igen, ha szűkös is a hely, én akkor is be akarok költözni oda…. És ez a mondat nem is egy eldöntendő kérdés vagy egy feltételes módú szószerkezet, aminek a kimenetele kétséges lenne. Ez itt egy egyszerű és egyértelmű kijelentés: “…veled fogok lakni.”
Mielőtt beköltözne nem kérdezi meg azt sem, hogy rendetlen vagyok-e. Nem kérdezi meg, hogy hogyan vagyok, hogyan bánok azokkal, akikkel a házamon osztozom, nem kérdezi meg, hogy akarom-e.., nem kérdezi meg, hogy van-e egyáltalán abban a kuckóban még hely… Nem kérdez, hanem kijelent. Csak annyit mond, veled fogok lakni.
Bár nincs kérdőjel a mondat végén, de én megkérdezem… Akarjuk-e ezt? Elfogadjuk-e, hogy valaki lássa azt az oldalunkat is, amit nem szívesen mutatunk meg a külvilágnak? A nyűgös hétköznapokat, a kialvatlanul ébredést, a karikás szemeket, a ráncokat, a könnyeket, a szomorúságokat, a sikertelenségeket és a konfliktusokat.
Advent azt ígéri, hogy eljön közénk az az Isten, aki így is szeret minket. Kialvatlanul, konfliktusokat elszenvedve, durcásan, álmosan, sikertelenül, mindennel elégetlenkedve…
Az advent szó annyit jelent, eljövetel. Vegyük komolyan, hogy látogatónk érkezik! És ez a látogató ma úgy jelentkezik be, hogy nálunk óhajt lakni.
Akarjuk-e ezt? Fogadóképesek vagyunk-e, úgy igazán… a szívünk mélyéből…?
Advent idején, valóságosan, igazán és szelíden meg akar érkezni közénk Isten, hogy velünk legyen örömeinkben és bajainkban. Azért, hogy igazán szeressen minket, és hogy segítsen szeretni azokat, akikkel egy fedél alatt élünk, azokat, akiknek egészen más fedél adatott, és azokat is, akiknek nem is adatott…
Szeretem hallgatni gyertyagyújtások során Ürdögi Ferenc versikéjét, aki ezt a nagy-nagy kegyelmet így szedi rímekbe:
Minden ádvent kegyelem:
Vétkem jóvá tehetem.
Minden ádvent vigalom:
Isten Úr a viharon!
Minden ádvent érkezés:
Átölel egy drága kéz!
Minden ádvent alkalom:
Győzhetsz saját magadon!
Minden ádvent ítélet:
Így kellene s így élek!
Minden ádvent remegés:
Isten felé epedés!
Minden ádvent ima is:
Uram, fogadj be ma is!
Uram, fogadj be ma is! Isten olyannyira be akar fogadni bennünket, hogy nem is vár arra, hogy feltápászkodjunk, vagy, hogy rendet rakjunk magunkban és magunk körül, hanem csak ennyit mond: “…jövök már, és veled fogok lakni.”
A népi vallásosság úgy tartja, hogy az első gyertya a hit gyertyája. Jó, ha ennek a gyertyának a fényénél meg tudunk állni, jó ha egy kicsit befelé és felfelé tudunk figyelni, hiszen hit nélkül, ha csak a magunk erejében és eszességében bízhatnánk. Az meg néha oly kevés…
Viszont tudjuk:
Minden ádvent kegyelem:
Vétkem jóvá tehetem.
Minden ádvent vigalom:
Isten Úr a viharon!
Minden ádvent érkezés:
Átölel egy drága kéz!
Minden ádvent alkalom:
Győzhetsz saját magadon!
Minden ádvent ítélet:
Így kellene s így élek!
Minden ádvent remegés:
Isten felé epedés!
Minden ádvent ima is:
Uram, fogadj be ma is!
Hitet, Istenben való reménységet kívánok mindenkinek ezekre a gyertyafényes napokra az egyházi év kezdetén! Minden kezdet nehéz, de ha jól startolunk, akkor az szárnyakat adhat a futam, avagy az év többi részében is. Boldog új esztendőt, jó startot, áldott szép advent napokat, izgatott Jézus- várást kívánok mindannyiunknak!
Heinrichs Eszter
(Elhangzott Ágfalván és Sopronbánfalván 2022. november 27-én, advent első vasárnapján.)
