Vasárnapi tűnődések - "...tegyétek szívből..."
Van egy gyerekkori barátnőm, akivel azért beszélgetek máig is szívesen, mert szinte soha nem panaszkodik. Mindig meglátja a dolgok mögött a szépet és a jót. És valahogy sokkal lassabban él, mint én vagy akár a közvetlen környezete. "Régenvolt" tinédzser éveinkben együtt olvastunk Faludyt és Pilinszkyt, és olyan emlékem is van vele, hogy ülünk a teraszukon, és órákig hallgatjuk a kertvárosi tó békáinak brekegését és a tücskök énekét…
Anikó mindig mert szembemenni a világ elvárásaival, és amikor más a pénzt, a sikert vagy a karriert hajtotta, neki akkor is volt ideje Faludyt és Pilinszkyt olvasgatni. No nem ám kutyafuttában, mint mondjuk nekem…, hanem élvezve, jól megrágva és emésztgetve a szavakat… Anikó most is abból él, ami a költészeten kívül mindig is érdekelte. A természetből. Tanári diplomáját már egészen frissiben sutba vágta, és méhészkedni tanult. Csudafinom mézei vannak. Talán mert azokat sem kapkodva készíti.
Ezt a lassú, értékalapú életet, amelyet Anikó él, és amelyet talán nagyszüleink, szüleink is éltek, ma már tanítani kell. Slow living és Lansamer Leben néven léteznek is ilyen közösségek, ahol segítenek embereknek lelassulni és figyelni. Befelé és felfelé...
Ha belegondolunk, ez a közösség, ez a mi gyülekezetünk is valami ilyesmire hívatott. Csak ennél még sokkal többre is…
Pál apostol azt írja a Kolossébeliekhez írott levelében: “Bármit tesztek, tegyétek szívből, mintha az Úrnak és nem embereknek tennétek.” (Kolossé 3, 23.)
Bármit tesztek, tegyétek szívből… Olyan gyönyörűséges ez a mondat. És annyi sok inspirációt adhat nekünk. Például arról, hogy legyetek, legyünk itt ma szívből! Hálával azért, hogy ideértünk. Hiszen van hozzá egészségünk… hiszen egy közösség tagjai lehetünk… hiszen van hová innen hazamennünk. Hiszen vannak emberek, akik ma ilyen csodálatosan feldíszítették ezt az oltárt… Hiszen… még sorolhatnánk órákig, mennyi mindenért hálásak lehetünk.
Még akkor is, sőt pláne akkor, amikor körülöttünk szinte mindenki panaszkodik.
Igen, valóban nem élünk könnyű időket, mégis, mégis vegyünk észre, hogy megannyi csoda vesz körül minket! A tücskök, a békák, a versek, a kíváncsi gyerekek, a bölcs öregek, az “Anikók”, a barátok, a család, a gyülekezet, ez az oltár itt mellettem… Hiszem, ha rájövünk, hogy ezek a csodák a birtokunkban vannak, akkor lesz vagy lehet bennünk egy olyan belső béke, ami segít kibírni a külső békétlenségeket. A híreket, a feszültségeket, a hideget és megannyi dolgot.
Bármit tesztek, tegyétek szívből, mintha az Úrnak és nem embereknek tennétek. Hallgassunk, figyeljünk szívből és szívvel! És éljünk egy kicsit lassabban, hálásabban, békésebben, és sokkal nagyobb bizalommal Isten iránt!
Hiszen az az Isten, aki megadta nekünk mindazt, amit ez a szép oltár ma itt szimbolizál, az az Isten látja harcainkat, kudarcainkat és félelmeinket. És Jézus Krisztusért meg tud minket segíteni és áldani – minden körülöttünk és bennünk lévő negatív dolog ellenére is.
Ma azért könyörgünk, hogy áldjon is meg minket! És áldja meg mindazt, amiért élünk és dolgozunk, áldja meg szeretteinket, áldja meg ezt a világot!
Mi pedig tanulgassuk újra és újra a slow livinget, a lassabb életet – nem feledve Pál apostol szavait: Bármit tesztek, tegyétek szívből, mintha az Úrnak és nem embereknek tennétek.
Heinrichs Eszter
(Elhangzott Ágfalván és Sopronbánfalván az aratási hálaadó családi istentiszteleten - 2022. november 6-án.)
