Putyin az ágy alatt lapít...

Van egy rendkívül kedves lakónk a pszichiátriai betegek otthonában, aki már hónapok óta Putyint véli látni az intézet falai között. Néhány hete, mikor a folyosón megszólítottam, csendre is intett, mondván ne zavarjam Putyint, aki éppen az illemhelyen tartózkodik. Csütörtökön meglátogattam ezt a kedves, mosolygós asszonyt, aki egy szál cigiért megmutatta, hogy most éppen melyik ágy alatt lapít Putyin...
Putyin sajnos nincs az ágy alatt és nincs az intézetünkben sem. Pedig...

Mi azonban itt vagyunk – talán szabad ezt mondani – egy, az intézetnél is védettebb helyen, a templomban. Ahol már annyiszor megnyugvást vagy vigasztalást kaphattunk. Ahol talán jól ismerjük a mellettünk, az előttünk vagy a mögöttünk ülőt... Ahol soha nem szokott szó lenni Putyinról vagy aktuálpolitikáról... Ahol talán egy-egy órára mindig védve éreztük magunkat... És ahol ma mégis egy olyan ige került elénk, ami nem simogatja annyira a lelkünket. Jézus jajkiáltásait olvastam fel az imént. „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert…” És jön egy hosszú, hosszú felsorolás. Például arról, hogy a képmutató írástudók tizedet adnak mentából, kaporból és köményből, de elhanyagoljátok a törvény komolyabb parancsait, a jogot, az irgalmat és a hűséget...

Tizedet adnak... Ma mintha nem ez lenne a fő probléma, mert sokan nemhogy tizedet, de az éves egyházfenntartói járulékot is úgy fizetik be, mintha a fogukat húznák, vagy be sem fizetik.

Jaj nektek..., kiáltott fel Jézus kétezer évvel ezelőtt. Jaj nektek...

Ma is bizonyosan lenne és van is mit mondania a Mesternek. És ha itt állna, minden bizonnyal most is számon kérné a világ „írástudóit”. Kezdve talán éppen a lelkészekkel, papokkal, presbiterekkel, konfirmáltakkal és megkereszteltekkel. Meg bizonyosan a „putyinokkal” is, de a sorrendet nem tudjuk. És nem hinném, hogy a kaporról, a köményről vagy a mentáról lenne szó. Sokkal inkább az irgalomról és a hűségről...

Arról, hogy irgalmasak és hűségesek voltunk-e ahhoz az ügyhöz, vagy azokhoz az emberekhez, akik ránk bízattak... Arról, hogy irgalmasak voltunk-e a hozzánk fordulókhoz, a kisebbekhez, a kisebbséghez, a nyomorultakhoz, a félelmekkel küzdőkhöz, a betegekhez, a magányosokhoz. Arról, hogy hűségesek maradtunk-e Istenünkhöz, akiről itt a templomban talán már hosszú évtizedek óta hallunk, netán beszélünk is. Jaj nektek..., mondta nem egyszer Jézus. Jaj nektek, jaj nekünk... mennyi- mennyiféleképpen folytatódhatna ez a mondat... És a folytatáshoz ki sem kell menni a templom falain kívül.

Milyen jó lenne, ha Jézus szavai ma csak simogatnák a lelkünket, és azt suttogná a fülünkbe, ne félj...! Ne félj, mert Putyin az ágfalvi intézetben lapít az egyik ágy alatt! Ne félj, mert minden rendben lesz. Ne félj, ezt az egész háborúsdit a szomszédban csak álmodtad... Ne félj!  

Jézus szavai ma mégis úgy kezdődnek, ahogyan a híradásokat hallva talán a mi első reakciónk is... Jaj! Jaj, az írástudóknak és a farizeusoknak... Jaj nekünk! Jaj, Ukrajnának! Jaj, az oroszoknak! Jaj, a civileknek! Jaj, a katonáknak és az őket felnevelő anyának....

Jaj, jaj, jaj, jaj...! Jézus szavai is így kezdődnek... Aztán Jézus elindult Jeruzsálem felé, és ott már nem sokat beszélt. Pedig mennyi, mennyi jajszó elhagyhatta volna még a száját. De ő elindult. Jeruzsálem felé. Az irgalom és a hűség útján. És semmi és senki nem állíthatta meg, egészen a Golgotáig, ahol megmutatta, hogy mit is jelent irgalmasnak és hűségesnek lenni.

Reményiknek van egy csodaszép verse, Az örök béke. Csak néhány sor, így hangzik:

Nem paktumok és nem kongresszusok,

Nem új törvények, nem a régi jog.

Nem egy bíróság nemzetek felett,

Nem új betűk, nem újabb kötetek.

Nem Genf, ó nem, és nem is

Hága, Jöhet-e üdv ilyen világra?

Négy deszkafal, egy hant, egy fakereszt:

Örök békének ezt hívják, csak ezt.

Igen. Az örök béke, a hőn áhított békesség itt a világban csak nyomokban van meg. Se Genf, se Hága nem hozta meg. De még az egyház léte sem… Az örök béke valahol ott a hantnál és a fakeresztnél van. Csakis ott, ahogy a költő is írja.

Hamarosan kezdődik a böjti időszak. Talán számunkra is tartogat új utat ez a hat hét. Talán mi is jobban tanulgatjuk majd az irgalom és a hűség csodáját. Jézustól, egymástól, a gyerekektől, a költőktől, az íróktól, a prófétáktól, a lelki szegényektől és talán még az írástudóktól, a lelkészektől és a papoktól is.

A Jóisten pedig legyen ezekben a hetekben is irgalmas az irgalomra szorulókkal, ezzel a beteg világgal, benne a mi kicsiny világunkkal is! Mi pedig könyörögjünk Isten irgalmáért! És legyünk irgalmasabbak meg hűségesebbek ott, ahol szükség ránk van! A családunkban, a munkatársaink körében, a gyülekezetben, a menekültekkel kapcsolatban vagy éppen a betegágyaknál. Én is meg fogom látogatni a Putyint őrző asszonyt, és viszek neki cigit…

Heinrichs Eszter

Elhangzott Ágfalván és Sopronbánfalván, 2022. februrár 27-én Mt 23, 23-36 alapján.