Feltáruló titok - Karácsonyi gondolatok

Egy középkori legenda szerint élt egyszer két szerzetes, akik kódexmásolás közben különös dologra bukkantak. Egy csodálatos leírására annak a vidéknek, ami a világ végén található. A hely különlegessége az, hogy ott találkozik az ég a földdel.
Ők is látni akarták ezt a különös találkozási pontot, ezért hát felkerekedtek, és bejárták a világot. Az út során számtalan próbát kiálltak és megannyi nélkülözésben volt részük. Éheztek, fáztak, magányosak voltak. Küzdelmes volt az út, míg végül megtalálták, amit kerestek.
Egy ismerősnek tűnő ajtóhoz értek, ahol megálltak és bekopogtak. Amint kitárult, még ismerősebbnek tűnt a hely... Beléptek, körülnéztek, és lám a két barát a saját szerzetesi szobájában találta magát... Feltárult a titok, fordult velük egy nagyot a világ, de ott és akkor megértették: az a hely, ahol az ég és a föld találkozik, itt van... Mindig ott, ahol ők... Pontosan azon a helyen, ahol élnek... Azon a helyen, ahol dolguk van... Azon a helyen, ami talán tele van problémákkal, bajokkal és kérdésekkel...

Áldott pillanatokban ma is találkozik az ég a földdel. És áldott pillanatokban ennek mi is részesei lehetünk. De figyelni kell ezekre a pillanatokra, hiszen könnyen elmegyünk mellettük. Méghozzá azért, mert földhöz ragadtak vagyunk...,  mert itt, ebben a földi sávban tartanak minket félelmeink, problémáink, betegségeink, függőségeink és még ki tudja mennyi, mennyi dolog... Ennek ellenére a titkokból megsejthetünk valamit, hiszen az ég és föld néhanapján összeér...
Az ilyen pillanatok ritkák. Ezért is olyan értékesek...

Az első karácsonyon a titok egy pillanatra feltárult, az ég és a föld egybeért... Jézus Krisztus megszületett, méghozzá olyan emberként, mint mi vagyunk.
Azért jött, hogy nekünk jó legyen... Vagy legalább jobb... Vagy, hogy majd egyszer ott legyen jó, ahol mindenki számára össze fog érni az ég a földdel...

Addig pedig maradnak az áldott pillanatok. Otthonainkban. Templomunkban.  A kórházakban. A betegszobákban, Az utcán. Útközben. Bárhol, bárhol, ahol vagyunk... Csak figyeljünk! Abba az irányba, ahol összeérhet a föld és az ég... Abba az irányba, ahol a titkok majd egyszer feltárulnak...

Mert Jézus azért született meg a nyomorúságos istállóban, hogy megérkezhessen hozzánk is, és betöltse a tátongó űrt az életünkben. Azt az űrt, ami az ég és a föld találkozására és a feltáruló titkokra vágyik. Azt az űrt, ami Isten felé húz minket. Azt az űrt, ami mindegyikünkben ott lakik, és így karácsonytájt különösen vágyik a mélyen elrejtett titkokra, a csodára, a harmóniára és a békére...

Jöjjön hát közénk is az Isten fia, és mutassa meg, hogy igenis összeérhet a szív a szívvel, a föld pedig az éggel, hiszen Ő tárja fel a mélyen elrejtett titkokat; tudja, mi van a sötétségben, és nála lakik a világosság.

(Elhangzott Ágfalván és Sopronbánfalván 2021 karácsonyán, Dán 2, 19-22 alapján.)

Kép: Kesztyűs” olaj,  Anna Silivonchik

http://silivonchik.ru/en/home-page/
Forrás: Facebook_Foltbolt