Kis csodák

Egy középkori legenda szerint Istennek volt két angyala, akik az imádságokat továbbították. Az egyik angyal a kéréseket tolmácsolta a Mindenható felé, a másik pedig a köszöneteket. A kéréseket postázó angyalka alig állt a lábán  (még jó, hogy voltak szárnyai), a köszöneteket postázónak pedig alig akadt dolga, egy kezén meg tudta számolni a hálás embereket.

Ugye, a mi leveleink alatt is az első angyal roskadozna? Ugye, nekünk is lenne jó pár kérésünk… Ma azonban köszönetet mondani és hálánkat kifejezni jöttünk ide. Mindazért, amit ez a gyönyörű – zöldségekkel és gyümölcsökkel - feldíszített oltár szimbolizál. És az angyalokért is, akik – talán szárny nélkül is, de - körülvesznek minket…

Ezen a helyen azt is szeretném megköszönni, hogy gyülekezetünk is tele van angyalkákkal. Angyalarcú gyerkőcökkel és felnőttekkel egyaránt. Hálaadó istentiszteletünkön egy Erzsi néni nevű angyalkát szeretnék a sok-sok angyal közül kiemelni, aki számomra azért avanzsált az angyalok kategóriájába, mert mindig derűs, mert mindig hálás, és úgy tud kacagni, mint senki más. Pedig Erzsi néninek nem volt egyszerű élete. Apa nélkül nőtt fel, eltemette egyik gyermekét, más tragédiák is érték, és sok-sok mindenről le kellett mondania munkahelyi elvárások miatt is, de ez az Erzsi néni nevű angyalka mégis hálás és derűs maradt…

A Példabeszédek könyvében ezt olvassuk: “A csüggedőnek mindig rossz napja van, a jókedvűnek pedig mindig ünnepe.”

És tényleg. Vannak emberek, akikből folyik a panasz és a keserűség, akik úgy érezzük mindig “leszívnak” minket. És vannak Erzsi nénik, vannak csendes, derűs, hálás emberek, akiknek már a közelében is jó lenni. A mai napon az ő képüket is idetenném az oltárra. És remélem, mindenkinek eszébe jut most legalább egy angyalka, aki kíséri őt az élet “sűrűjében”! Legyünk ma az angyalkáinkért is hálásak!

Na meg azokért az emberekért és helyzetekért is, akik és amik azt tanítják, hogy a legszürkébbnek tartott hétköznapi élet is telis tele van Isten ajándékaival. Hiszen mindent Istentől kaptunk. Mindent, ami fontos. Az életünket, az egészségünket, a gyermekinket, a tehetségünket, a körülöttünk élő angyalkákat, az oltáron lévő, vagy a kertünkben termett paprikát, tököt, paradicsomot, almát, káposztát, szőlőt, virágot és minden, mindent...
Tanulgassuk ezt a “hála-dolgot”…! Már csak azért is, mert “a csüggedőnek mindig rossz napja van, a jókedvűnek pedig mindig ünnepe.”

Vaskor Gréta meseterápeuta gondolatait szeretném még megosztani:

“KIS CSODÁK,

egészen aprók, szinte láthatatlanok,
Megbújnak észrevétlen,
ha nem figyelsz,
eltűnnek.
Csak egy villanás
a jelenben,
mert kicsik,
csodák,
finomak,
észrevétlenek,
puhán, lágyan mutatják
hogy vagy,
hogy lásd,
halld,
hogy érzed?
Egy finom rezdülés,
a mosoly,
a szív,
a tekintet,
a lélegzet
kis csodái,
finoman mutatják,
az
élet
szép.
Figyelsz?”

Figyelsz az angyalokra? Figyelsz az ajándékokra? Figyelsz az Erzsi nénikre? Figyelsz arra, hogy “a csüggedőnek mindig rossz napja van, a jókedvűnek pedig mindig ünnepe”?
Figyelsz Istenre? Figyelsz? Figyelj! És légy hálás! Ámen.

Heinrichs Eszter

(Elhangzott Ágfalván és Sopronbánfalván, 2021. november 7-én aratási hálaadás ünnepén.)