Mostan színes tintákról álmodom...

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, aki azt a feladatot kapta az iskolában, hogy rajzolja le, ahogy a barátaival együtt játszik. A kisfiú szebbnél szebb ceruzákat vett elő. Ki akarta színezni a rajzát, de bizony a színes ceruzák nem fogtak. Bármennyire is erőlködött, a kép fekete-fehér maradt.  
A fiú kétségbe esett. Gyorsan újra kihegyezte a ceruzákat, kicsit vízbe is mártotta őket, de azok bizony továbbra is csak fekete-fehéren rajzolnak…
Lakott a gyermek szomszédságában egy idős bácsi, akit nagyon szeretett a kisfiú. Átballagott hozzá, és elpanaszolta neki a bánatát. – Látod, csak fekete-fehéren rajzolnak a színes ceruzáim…! A bácsi először hallgatott, majd megkérdezte: Fiacskám, mit rajzoltál te arra a papírra? A fiú büszkén válaszolt: - Hát azt, amikor a barátaimmal verekedünk, és én vagyok a legerősebb! 
A bácsi elgondolkodott, majd megszólalt. Mondok én neked valamit. Menj szépen haza, és rajzolj egy másik rajzot! Ahol nem verekszel, nem te vagy a legerősebb, és talán nem is te állsz középen.
A beszélgetés azzal zárult, hogy a fiú már nem akart mindenkinél erősebb lenni. Hazament, és új rajzot készített. Egy olyant, ahol már nem ő a legügyesebb, a legjobb vagy éppen a legerősebb... Ekkor aztán életre keltek a színek, és csak úgy ragyogott a papír…
Néha előfordul, hogy nekünk is új rajzot kell készítenünk. Új ceruzával, új színekkel, új perspektívákkal… Például azért, mert elkezdődött a tanév, vagy mert valami megváltozott az életünkben. 
Kosztolányinak van egy gyönyörű verse, a "Mostan színes tintákról álmodom" című.
Azt írja: “Legszebb a sárga. Sok-sok levelet 
e tintával írnék (…)Krikszkrakszokat (…) kedves madarakat (…)
s akarok még sok másszínű tintát, 
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat, 
és kellene még sok száz és ezer 
és kellene még aztán millió: 
tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke, 
szemérmetes, szerelmes, rikító (…) Oly boldog lennék, Istenem, de boldog. 
Kiszínezném vele az életem."
Álmodjunk mi is színes tintákról…, hiszen elég volt tavalyi tanév a “kovidszürkéjéből”! Álmodjuk színesre ezt a tanévet! És ne hagyjuk ki álmainkból és terveinkből az Úristent sem, aki mindig tud új perspektívákat és új árnyalatokat a képre pingálni. 
Jézus mondja: „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük….” Mt 7,12 Ízlelgessük ezt a mondatot..! Akkor különösen is, amikor elkezdenek szürkülni körülöttünk a vonalak és az alakok...
A bácsi azt kérte a kisfiútól, hogy menjen szépen haza, és rajzoljon egy új rajzot! Jézus pedig azt szeretné, hogy menjetek szépen haza, és ne feledjétek, hogy “amit szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük.”
Ez nem egy könnyű feladat, de talán megoldható... Vagy legalább kipróbálható… És ha próbálkozunk, ha hittel próbálkozunk, hiszem, hogy újra színesek lesznek a képeink, mosolygósabbak körülöttünk az arcok, és szép lesz ez a tanév is...

Heinrichs Eszter

(Elhangzott Ágfalván és Sopronbánfalván a tanévnyitó családi istentiszteleten - 2021. október 3-án.
Felhasznált irodalom: https://archiv.evangelikus.hu/.../pangyanszky-agnes-2013...)