A vizimalmoktól a pékmúzeumig... - Táborunk második napja
A mai napon - azon túl, hogy borzasztóan jól éreztük magunkat - tanultunk is sok mindent. A Kárpáti malmot meglátogatva -például - azt, hogy egy búzakalászban 35 szem búzamag van. A műszaki érdeklődésűek a vizimalmok működésének csínját-bínját is elleshették, és hallhattunk arról is, hogy azért volt sok-sok vizimalom Bánfalván, mert a Rák patak vizhozama a brennbergi bányászat miatt nem évszak- és csapadékfüggő volt, hanem viszonylag egyenletes. És azt is megtudhattuk, hogy a soproni erdők legrégebbi lakói a Asterix és Obelix barátai, a kelták voltak. Meghallgattuk Bünker Macskafejű molnár című meséjét, és még azt is megtudtuk, hogy miért volt jobb a völgyben élők fogazata a hegyen élőkénél... Ezt nem mesélem el, kérdezzék meg a gyerekeket!
Miután meghódítottuk Bánfalvánt, a Poncichter negyed és a Pék múzeum felé vettük az irányt. Ki traktorral, ki busszal. Varázslatos történeteket hallhattunk és láthattunk mind a régi városrészről, mind a pékség, mind a cukrászat múltjáról, de arról is, hogy Fényi Gyuláról miért neveztek el krátert a Holdon, és arról is, hogy Charlie Chaplin a tiszteletére rendezett hasonmás-versenyen inkognitóban indult, és csak a harmadik helyet szerezte meg... Dióhéjban ennyi, a többit majd elmesélik a gyerekek.
Köszönet a fantasztikus kirándulásért Taschner Tamásnak, a Magyar Falu programnak pedig a támogatásért. És persze hálás köszönet mindazoknak a segítőknek, akik nélkül ez a tábor nem valósulhatott volna meg. H.E.
