Reményik Sándor: Viszontlátásra

Viszontlátásra, - mondom, és megyek. 
Robognak vonatok és életek - 
Bennem, legbelül valami remeg. 
Mert nem tudom, 
Sohasem tudhatom: 
Szoríthatom-e még 
Azt a kezet, amit elengedek. 

Viszontlátásra: mondom mégis, mégis. 
Viszontlátásra - holnap. 
Vagy ha nem holnap, - hát holnapután. 
Vagy ha nem akkor - hát majd azután. 
És ha aztán sem - talán egy év mulva. 
S ha még akkor sem - hát ezer év mulva. 
Viszontlátásra a földnek porában, 
Viszontlátásra az égi sugárban. 
Viszontlátásra a hold udvarán, 
Vagy a Tejút valamely csillagán - 
"Vidám viszontlátásra" mégis, mégis! 
 

1930. február 2.