Megáldalak, hogy áldás legyél... - Vasárnapi tűnődések VII.

Az anyák napja nem egyházi ünnep, de mivel legtöbbünk számára fontos nap, és május első vasárnapja miatt családi istentiszteleteinkkel egybe is esik, ilyentájt mindig megemlékezünk az édesanyákról, a nagymamákról és még a dédikről is. Régebben úgy képzeltem, hogy az anyák napja az idilli kisgyerekes családok ünnepe, viszont évek óta azt látom, hogy az idősek ugyanúgy meg tudnak hatódni ezen a napon, mint a fiatal anyukák – mondjuk - az óvodai ünnepélyek alkalmával. A legnagyobb meglepetést azonban az okozta számomra, hogy a nem családban, hanem az intézetekben felnőtt emberek számára is mennyire fontos ez a nap.

Többen tudják, hogy 2018 óta az ágfalvi pszichiátrai betegek otthonában is dolgozom lelkészként. És teszem ezt nagy örömmel, hiszen csuda egy világ az ott. Egyik éven nagyon sokan kijöttek az intézetből Ágfalvára az istentisztelete, mert hallották, hogy anyák napjáról is megemlékezünk. Pedig ezeknek a fiúknak és lányoknak nem egészen olyan anya-képet sikerült kapniuk, amit a pszichológusok ideálisnak, vagy azt megközelítőnek neveznének... Legtöbbjük szülők nélkül, intézetben, vagy nagyon-nagyon problémás családban nőtt fel. Az anyák napja mégis - vagy talán éppen a fenti okok miatt - megérinti őket... 
A pszichiátriai betegek otthonában minden péntek délelőtt tartunk áhítatokat. Azoknak is különleges hangulatuk van. Mert őszinte egy világ az ott. És nagyon szerethető. Azon a helyen aztán nem nagyon lehet félrebeszélni, meg mellébeszélni, mert beleszólnak… Meg beszólnak. Meg kérdeznek. Vagy egyszerűen felállnak és kimennek.
Viszont, ha ott vannak lélekben, akkor ők tényleg ott vannak. Hangosan énekelnek, átéléssel imádkoznak, vagy éppen harsogják a Níceai hitvallást a hátam mögött, amíg én mondom az apostolit… És az áldásnál is mindig nagyon aktívak. Olyan nincsen, hogy én megáldom őket, „aztán ámen”. Ha felteszem a kezem, akkor ők is. Ha éppen egy különleges áldás miatt könyv van a kezemben, és csak egy kézzel tudok áldani, akkor ők is csak az egyik kezüket teszik fel… Valaki erre azt monda, hogy az ősegyházban is így volt. Az emberek feltett kézzel vették az áldást. Talán, hogy visszaszálljon arra, aki adja. 

Hiszen az áldás nem tűnik csak úgy el. Néhány generációval előttünk hitték ezt az emberek, és a búcsúzó családtagok megáldották az ott maradókat. És azt is tudjuk, hogy a házasságkötések előtt is ki kellett kérni a szülők áldását.

Ma az áldással legtöbbször az istentisztelet végén találkozunk. Volt egy kedves ismerősöm az előző gyülekezetemben, Lajos, aki mindenhonnan elkésett. Az istentiszteletekről is. És az alkalmak után mindig nevetve közölte, hogy neki az áldás a fontos az istentiszteleten, arra meg úgyis odaér.

Nem tudom, ki hogy van vele, kinek mit jelent az istentisztelet végén az áldás. Talán nem csak azt, hogy jó, most már biztosan vége van, már csak egy ének lesz, aztán felállhatunk. Reménység szerint mást is jelent. Ennél többet is…

Anyák napja van. Hitoktatónk, Ildikó néhány éve kitalálta, hogy az istentisztelet keretében hadd áldják meg a gyerekek is az édesanyjukat. Idén is erre készültünk volna... 

Ma talán ezt az áldást mondták volna Ildikóval együtt a gyerekek: 

„Ahol a legerősebb Szeretet jelen van,
mindig találunk megbocsátanivalót
Ahol a legerősebb Szeretet jelen van,
derűsen viseljük egymás rossz napjait
Ahol a legerősebb Szeretet jelen van,
az évek ösvényén kézenfogva kísérjük egymást
Ahol a legerősebb Szeretet jelen van,
áldásul vagyunk a földnek.” (Varga Gyöngyi)

Abban reménykedem, hogy az áldást, ami istentiszteleteinken elhangzik, legalább olyan komolyan vesszük, mint az ágfalvi úti otthon lakói, akiknek néhány személyes tárgyon kívül tényleg semmijük sincsen, az áldás azonban nagyon sokat jelent a számukra.
Legyen velük is, velünk is a Jóisten áldása! Legyen ma különösen az édesanyákkal, a nagymamákkal, a dédikkel, legyen előrement szeretteinkkel és az ő emlékükkel!  

Réges régen, még az Ószövetség elején, Isten ezt mondta Ábrahámnak: "megáldalak, hogy áldás legyél!" Hiszem, hogy hasonló okok miatt hangzik ma is az áldás. Hangozzék most is! És hangozzék minél gyakrabban: megáldalak, hogy áldás legyél! (vö. 1Móz 12,2-3)

Heinrichs Eszter

Valami hasonló, vagy valami egészen más hangzott volna el Ágfalván és Sopronbánfalván 2020. május 3-án, az anyák napi családi istentiszteleten.