Tanévnyitó gondolatok...

„Íme nyitott ajtót adtam eléd, amit senki sem zárhat be” (Jel 3,8) A legkisebbek tudják talán a legjobban, hogy a mesékben gyakran előfordulnak bűvös szavakra nyíló ajtók és varázsigére kitáruló kapuk, melyek mögött kincsek rejtőznek. És amikor ezek az ajtók megnyílnak, akkor hirtelen beteljesülnek a szegény vándorlegények és a kicsi királyfiak vágyai.
Ma kicsi és nagy királyfik és királylányok vannak itt a templomban - mindenféle furcsa éréssel, ha az iskolaajtóra, a templomajtóra vagy éppen a bezáruló strandkapura gondolnak.
Ezen a vasárnapon azért vagyunk itt, mert úgy tűnik valami bezárult, valami lezárult, és ha nem is tudunk örülni neki igazán, valami mégis elkezdődött. Újra kapukon, ajtókon és osztálytermeken át vezet az út – mondjuk - a következő nyári szünetig.
A bibliában is sokszor olvashatunk kapukról és ajtókról. Noénál a bárka ajtaja bírt nagy jelentőséggel, Jézus szerint a mennyek országát is valamiféle ajtó választja egy másik világtól, a biblia utolsó könyvében pedig a nyitott ajtó ígéretet kapja a filadelfiai gyülekezet.

Az ajtóval kapcsolatban hoztam egy kis történetet. A fabula két szerzetesről szól, akiknek a kezébe egy régi pergamenlap került. Az állt a lapon, hogy a világ ezer útjának végén van egy ajtó, ahol összeér a menny és a föld. Aki ezen az ajtón bekopogtat, megláthatja az Istent. A két szerzetes el is hagyta a kolostort, és elindultak egy hatamas útra. Az úton találkoztak megannyi kísértéssel, szenvedéssel, meg persze örömmel is. Sok-sok élettapasztalattal és ránccal lettek öregebbek... Egy nap aztán célhoz értek. Ott volt az ajtó, ahogy a régi írás ígérte, s az ajtón túl ott volt Isten. Meghatottan léptek át a küszöbön, s amikor kinyitották a szemüket, a régi kolostorukban találták magukat. Ugyanott, ugyanazon  a helyen, ahonnan sok évvel ezelőtt elindultak. Asztalukon ott feküldt a nyitott Biblia, kint pedig a harang hangja hívogatott reggeli imára és a napi munkára…

Kedves gyerekek, kedves szülők, kedves gyülekezeti tagok! A két szerzetes azt hitte, hogy a nyitott ajtó valahol a messzeségben van. De nem ott volt. Mert az a nyitott ajtó, amit Isten ígér, nem vezet ki mindennapokból. Isten nem azt ígéri, hogy egy olyan ajtón mehetünk át, ami mindent jóvá és egyszerűvé varázsol. Jézus sokkal inkább azt ígérte, hogy ő ott lesz velünk az  ajtóknál és velünk lesz életünk újtán, bárhová is tartunk.

A Szentírásban a nyitott ajtó képe Isten szeretetét jelenti. Azt a szeretet, amellyel a világ felé fordul, benne a mi kicsi világunk felé is. Az iskolások felé, a gyerekek felé, a kicsi és a nagy királyfik és királylányok felé, mindannyiunk felé.
Ezért jött el ebbe a világba Jézus, hogy elhozza ezt a szeretetet és segítsen nekünk -  nyitott ajtón keresztül - a vele való találkozásra. Mert a nyitott ajtón át, ami összeköti az eget és a földet, hatalmas dolgokat láthatunk és tapasztalhatunk meg. Arról, hogy mennyire szeret minket az Isten, arról, hogy legyen bár iskola, dolgozat, legyenek bár „nem szeretem-napok és órák“ az életünkben, ő ott van velünk, és nem maradunk magunkra a tornyosuló feladatainkkal, a kérdéseinkkel és az érzésekinkkel. Isten összekötötte a világot és a mennyet Jézus Krisztus álal, hogy csodákat éljünk át – találkozásokban, otthonainkban, templomainkban, sőt még az iskolapadban is. Ámen.

Heinrichs Eszter

http://www.drkai.reformatus.hu/index.php?option=com_content&view=article...

Elhangzott a tanévnyitó családi istentiszteleten 2019. szeptember 8-án, Ágfalván és Sopronbánfalván