Vannak vidékek... - Simaháza

„...vannak vidékek kietlen
messziségekbe veszetten (…) ahová utak nem visznek
de eltalál visszaréved
behunyt szemmel is a lélek” (Kányádi Sándor)

Simaháza egy ilyen vidék. Simaházát, ha egy mai térképen keressük, nem találjuk. A faluból 1974-ben elköltözött az utolsó lakó is. Egyetlen épület jelzi a kiürült falu emlékét, a harangláb. Az evangélikus harangláb, amely ´74-óta nem hív a közeli települések istentiszteleteire, nem siratja a halottakat, nem jelzi a tűzvészt, nem jelez már semmit. Már harangja sincs.
Tegnap az Ágfalvi Alkotókör néhány tagja – Rozmán Zoltán festőművész vezetésével, Giczy János nagyrabecsült festőművész nyomába eredve – megfestette a haranglábat. A haranglábat, ami egyetlen épületként emlékeztet az egykori evangélikus település lakóira.
Megannyi érzés kavargott bennünk a titokzatos falu kapcsán, amit a haranglábon és egy kereszten kívül csak egy „műút” jelez a házakat benőtt erdő közepén. Olyasmi érzések, amelyeket Kányádi Sándor – egy másik vidékről írva – már megfogalmazott.
Olvasgassák Kányádi sorait és tekintsék meg az egykori evangélikus településen, Simáházán készült felvételeket!

„...vannak vidékek kietlen
messziségekbe veszetten
vidéki az őshitnek
ahová utak nem visznek
de eltalál visszaréved
behunyt szemmel is a lélek
nyomra lel a szó a dallam
kötése köt oldhatatlan…”

Heinrichs Eszter
Képek: https://agfalva.lutheran.hu/node/5942