Pünkösdi gondolatok a határon

Tegnap Ágfalván és Bánfalván a Szentlelket szimbolizáló galambról beszéltünk. Ittzés püspök egy kissé ironikus hangú írásából idéztük azt a gondolatot, hogy örülnünk kell annak, hogy ez a galamb szinte minden ábrázoláson, felénk repül, nem pedig –sértődötten- visszafelé.
Ha erről a szimbólumról egy kicsit tovább gondolkodunk, akkor itt az osztrák-magyar határon azok az égi vándorok is eszünkbe juthatnak, akik még a határsáv és a szögesdrótok idejében is átröppenhettek -minden feltűnés és szankció nélkül- a határon. Bizonyosan voltak akkor is és vannak ma is madarak, talán galambok is, akiket sem a határ, sem a nyelvi és kulturális különbségek nem zavarnak, és esetleg a határ egyik oldalán fészkelnek, a másikon pedig beszerzik a napi betevőjüket.

A Szentlelket immáron két évezrede lefelé szálló galamb formájában ábrázolja a keresztyénség, ezért engedjék meg nekem, hogy én pedig egy olyan madárhoz hasonlítsam az Úristen Lelkét, akit nem zavarnak a határok. Nem zavarják, mert felülről jött, nem zavarják, mert egy olyan perspektívából lát mindent, amiről mi csak álmodhatunk.

Ma azért vagyunk itt ilyen szép számban, hogy együtt álmodjunk, együtt legyenek vízióink egy jobb világról, amelyben nem csak a politikai határok szűnnek meg, hanem a fejekben is rend lesz. Álmodjunk együtt egy igazságosabb világról, amelyben nincsenek nélkülözők, amelyben nem a pénzen múlik az egészség, és amelyben szárnyalhatunk mi is! Én hiszem azt, hogy Isten egy ilyen világot szeretne. Ezért is küldte és küldi hozzánk az ő Szent Lelkét. Nem csak galamb formájában, hanem érzésekben, gondolatokban, egy reménnyel teli, elégedett és boldog élet formájában is. Ne hagyjuk, hogy ezek az érzések és gondolatok, vagy a szép pillanatok csak úgy tovaröppenjenek! Szárnyaljunk velük mi is, küzdjünk egy igazságosabb, egy szebb, egy élhetőbb világért! Szárnyaljunk, vagy ha éppen arra van szükség, akkor küzdjünk és harcoljunk! Ki-ki azért, ami vagy aki rábízatott!
Ha a céljaink jók, hiszem azt, hogy az Úristen is velünk fog harcolni. El fogja küldeni hozzánk az Ő Szent Lelkét és velünk lesz minden napon.
Búcsúzóul Reviczky Gyula Pünkösd c. verséből szeretnék idézni:
„Piros pünkösd, juttasd tiszta fényed’
Ma is minden bánkódó szívének,
Hogy ki tévelyg kétségbe’, homályba’:
Világító sugaradat áldja.
Habozóknak oldjad meg a nyelvét,
Világosítsd hittel föl az elmét.
Hogy az eszme szívből szívbe szálljon,
Diadallal az egész világon!
Piros pünkösd, szállj le a világra,
Taníts meg új nyelvre, új imára.
Oszlasd széjjel mindenütt az éjet,
Szeretetnek sugara, Szentlélek!“
Úgy legyen: Ámen.

Heinrichs Eszter
Elhangzott a határmenti ökumenikus istentiszteleten Lépesfalván, 2010. május 24-én, pünkösd hétfőjén.