„Szabadságra vagytok elhívva…“ Gal 5,13

Fésűs Éva egy meséjével szeretném kezdeni a gondolataimat:
Tücsök úrfi a hegedűjét hangolta, és körülnézett a réten, hogy melyik virágnak muzsikáljon. Megakadt a szeme a pitypangon. Igazán bájos volt, amint sárga szoknyáját lobogtatta, libegtette, játszi szélben teregette, pipiskedve hajladozott, bogárkáknak bólogatott.A hőscincér kipödörte hosszú bajuszát, ha arra sétált, de még a harcias szarvasbogár is megszédült a közelében. A pitypang remegett a boldogságtól:
-Ó, de szép lehetek! Mindenkinél szebb!... Mosolyog rám a nap, körültáncolnak a lepkék, és örül a harmatcsepp, amely a szoknyámra hull! Milyen jó élni!
A tücsök naphosszat erről hegedült, és a hiú pitypang öntelten hallgatta. Egyszer aztán még gyönyörűbb akart lenni. Elhatározta, hogy felteszi hófehér bóbitáját, hadd ámuljanak-bámuljanak ezek a botladozó bogarak, és hadd irigykedjék a többi virág, hogy neki ilyen is van!

Vigyázva ringatta pelyhes fejecskéjét, és jó magasra emelte, hogy mindenki lássa. Éppen akkor szaladt arra egy pajkos szellő. Belekapott a fehér bóbitába, megcibálta, és huss! - magával sodorta. Repültek a pici bolyhok szanaszét, szem nem követhette őket. A pitypang ott állt kopasz fejecskéjével a rét közepén, és sikoltozva hajladozott a szél után:
- Add vissza! Hozd vissza! Gonosz szellő, fújd vissza!

Kedves Testvéreim!
Ha Jézus életének a végére gondolunk, akkor csupa-csupa szomorú dolog jut eszünkbe: könnyek, fájdalom, keserűség és mélységes csalódás… Aztán húsvétkor minden megváltozott. A jézusi történet azonban a feltámadás ünnepén még nem egészen kerek, hiszen alig tucatnyi ember szerez csak tudomást a csodáról. Pünkösdkor lesz kerek egésszé az Örömhír, mikor megjelennek a lángnyelvek, és mindenki érteni és érezni kezdi a csodát.
Pünkösd ereje a határtalanságában rejlik! Abban, hogy a bóbita virágát minden irányba fújja a szél… Abban, hogy mindenki a maga nyelvén részesül a csodából, amely a földkerekség összes nyelvén meg tud embereket szólítani. Elengedhetetlen tudás nekünk ez itt a határon, ahol néha igencsak szenvedünk a nyelvi és a kulturális különbségektől!
Isten Szent Lelke közöttünk van határon innen és túl! Közöttünk van, hogy bóbitáról bóbitára szállva terjessze a jó hírt: „Szabadságra vagytok elhíva…“ Nem is akármilyen szabadságra, hanem az Istenben, és az örök élet reménységében való –HATÁRTALAN- szabadságra!
Ha kegyelmes hozzánk az Isten és a csoda megérint minket is, akkor talán nem lesz folytonos aggódás az életünk a jövőnk és a cifra bóbitáink felől… Aztán ha körülnézünk, életünk néhány áldott pillanatában, mi is fel tudjuk tenni azt a kérdést, amit az egykor hetyke, majd kopasz virág: „- Hát nem csodálatos?“
Pünkösddel válik csodálatosan kerekké, de mégsem lezárttá, hanem nagyon is aktuálissá a jézusi történet.
Adja Isten, hogy Szentlélek mindent elsöpörni tudó szele belekapjon a mi büszke bóbitánkba is! Ámen.
Heinrichs Eszter

Elhangzott Ágfalván a római katolikus templomban a pünkösdi határmenti ökumenikus istentiszteleten – 2011. június 13-án.