BIZONY, ÉN VELED LESZEK....

Néhány különleges napot töltöttünk együtt. Különlegesek voltak ezek a napok, mert egy különleges kisfiúról beszélgettünk - különleges kisfiúkkal és kislányokkal. Ez utóbbiak közül legtöbben ma itt vannak, és bízom benne, hogy majd ezután is szívesen jönnek gyeremekalkalmainkra.
Az elsőként említett különleges kisfiú pedig már réges rég, több ezer éve nincsen közöttünk. Nevét mégis öt bibliai könyv, számtalan történet, képek, szobrok és műalkotások sokasága őrzi. Ezt a különleges kisfiút, majd nagyfiút, majd több művészi alkotáson szakállas és vénséges vén emberként szereplő alakot úgy hívják: Mózes.
Az elmúlt napokban az ő életével foglalkoztunk. Megtanultuk, hogy már újszülöttként halálra ítéltetett, majd aztán csodás körülmények között megmenekült. Beszéltünk arról, hogy bár nem fényűző körülmények között látta meg a napvilágot, ifjú éveit az egyiptomi fáraó udvarában töltötte.

Néhány kisfiú fantáziáját pedig leginkább az a történet csigázta fel, amelyben Mózes egy egyiptomit megütött, az pedig belehalt a sérüléseibe. Arról is tanultunk, hogy Mózes ezután száműzetésbe vonult. Pásztor lett. De ahogyan annyiszor már, most is szembesülnie kellett azzal, hogy ő egy különleges ember. És nem csak az emberek szemében – bár ott is bizonyosan az volt – hanem az Isten előtt.
Nem hiába készítettünk a gyerekekkel „ipari mennyiségben” égő csipkebokrokat papírtányérból, hiszen nagyon is meghatározó helyszín volt a lángoló, de el nem égő csipkebokor ennek a Mózes nevű férfiúnak az életében. Ennél a csipkebokornál - amely akármennyire is lángolt, de mégsem égett el -, elhangzott egy különleges mondat. Isten azt mondta Mózesnek: „Bizony, én veled leszek...“ (2. Móz. 3, 12)
És úgy is történt, ahogyan Mózesnek megígérte Isten. Bizony, vele volt. Bizony, vele maradt. Bizony, teljesítette ígéretét. Bizony, ott volt a bizonytalanságok közepette is. Bizony, ott volt még akkor is, amikor nem vették észre, vagy nem akarták őt észrevenni. Bizony, Isten ott volt Mózessel - ezzel a különleges emberrel - az egész úton. Bizony, vele volt.

Azt hiszem, hogy azért is zárták a hét során a gyerekek így a szívükbe a Mózes-történeteket, és azért nem vált unalmassá egyik jelenet sem a számukra, mert – bizony - nem egy párhuzam vonható a bibliai szereplő és a mi életünk között. És nem csak az, hogy mindannyian szeretnénk – ahogy Mózes is – egyiptomi fényűzést, vagy legalább egy jó kis nyaralást a piramisok országában...
Mert – bizony - Mózes még ennél is többet kapott. Hiszen az a csodálatos ígéret, amely elhangzott az égő csipkebokornál – az az ígéret be is teljesült: „Bizony, én veled leszek.“
Bizony, Isten Mózessel volt – nem csak akkor, amikor Mózesnek látszólag jól ment: az egyiptomi palotában, az eltussolt gyilkosság után, vagy az Istennel szemtől szemben állva. Isten Mózessel volt akkor is, amikor úgy tűnt – például a Vörös-tengernél -, hogy minden hiába. Bizony, Isten Mózessel volt a pusztai vándorlás során is - amikor népe éhezett, szomjazott és nem látta maga előtt a célt. Isten ott volt velük, akkor is, amikor senki nem hitt benne.
Ezekről a dolgokról beszélgetve az egyik kisfiú – akire nem egyszer kellett rászólni bizonyos kisebb-nagyobb csintalankodások miatt a tábor során – meg is jegyezte többször is, hogy – bizony, bizony - akkor az ő számára is van esély. Bizony, még ő is lehet kiválasztott. Bizony, még ő is lehet felnőttként az Isten embere.

Bizony, mindannyiunkkal terve van Istennek!
Terve van ezzel a kicsi fiúval, Marcival, akit ma megkereszteltünk. És terve van azzal a másik kicsi fiúval is, aki bízik benne: ahogyan Mózes is megverte az egyiptomit és Isten megbocsátott neki, úgy az ő ütéseit, ilyen-olyan csintalanságait is megbocsátja egyszer Isten.

Tudom, hogy Istennek terve van mindannyiunkkal, még akkor is, ha ezt nem könnyű mindig és minden helyzetben észrevenni. Istennek terve van, bizony terve van velünk is, még akkor is, ha tervei nem mindig egyeznek meg a mi terveinkkel.
Mózesnek azt mondta Isten: - „Bizony, én veled leszek.“
Több ezer éve hangzik ez az örömhír nem csak a csipkebokrok mellett, nem csak lélekemelő táborokban, nem csak templomokban, hanem pusztai körülmények között is - kórházi ágyaknál, koporsók mellett és mindenütt: Bizony, én veled leszek...
Bizony, Isten ma is velünk van. És ennél többre nincs is szükségünk. Ennél többet nem is tehetne értünk. Bizony, ő ma is itt velünk van – és ennyi elég. Bizony, ennyi elég – még a legnagyobb bizonytalanságok közepette is. Ámen.

Heinrichs Eszter
(Elhangzott 2014. augusztus 24-én Ágfalván, az ökotábort záró istentiszteleten.)

Aktualitások