Nagypénteki tűnődések
13Eredményes lesz szolgám munkája, magasra emelkedik, igen hatalmas lesz. 14Sokan csak iszonyodtak tőle, annyira torz, nem emberi volt külseje, emberhez nem méltó volt alakja. 15De bámulatba ejt majd sok népet, királyok is befogják előtte szájukat, mert olyan dolgot látnak, amiről senki sem beszélt nekik, olyan dolgot tudnak meg, amiről addig nem hallottak. 53 1Ki hitte volna el, amit hallottunk, ki előtt volt nyilvánvaló az ÚR hatalma? 2Mint vesszőszál, sarjadt ki előttünk, mint gyökér a szikkadt földből. Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna. 3Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele. 4Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. 5Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. 6Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az ÚR őt sújtotta mindnyájunk bűnéért. 7Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját. 8Fogság és ítélet nélkül hurcolták el, de kortársai közül ki törődött azzal, hogy amikor kiirtják a földön élők közül, népe vétke miatt éri a büntetés?! 9A bűnösök közt adtak sírt neki, a gazdagok közé jutott halála után, bár nem követett el gonoszságot, és nem beszélt álnokul. 10Az ÚR akarata volt az, hogy betegség törje össze. De ha fel is áldozta magát jóvátételül, mégis meglátja utódait, sokáig él. Az ÚR akarata célhoz jut vele. 11Lelki gyötrelmeitől megszabadulva látja őket, és megelégedett lesz. Igaz szolgám sokakat tesz igazzá ismeretével, és ő hordozza bűneiket. 12Ezért a nagyok között adok neki részt, a hatalmasokkal együtt részesül zsákmányban, hiszen önként ment a halálba, hagyta, hogy a bűnösök közé sorolják, pedig sokak vétkét vállalta magára, és közbenjárt a bűnösökért. Ézs 52,13-53,12-ig.
Azon gondolkodtam, hogy amennyire evangélikus felmenőimnek fontos volt nagypéntek ünnepe, sőt evangélikus nagyanyám szerint ez volt a legjelentősebb egyházi ünnep, ma annyira bevonhatatlanok a fiatalok és a gyerekek ma ebbe az ünnepbe. A padsorok között nem nagyon vannak ma gyerekek, nincs tele a templom, pedig munkaszüneti nap is van.
Különleges ünnep ez a nagypéntek. Legbelül sokakat megijeszt, megrendít, mégis távol akarjuk magunktól tartani.
Az Ézsaiás prófétától az imént felolvasott gyönyörű mondatok egy súlyos történelmi trauma után születtek meg. És ezek a mondatok tényleg gyönyörűek. Felemelőek. Felemelhetnek bennünket is. Egészen a mélyből is.
Nagypéntek nagy kérdése az, hogy mi közöm nekem mindehhez? A kiúthoz? A lenthez? A fenthez? A szenvedéshez, az áldozathoz, a kereszthez, a gyógyuláshoz?
Szerdán a férjemmel egy súlyosan beteg embert látogattunk meg a kórházban. Nem idős, pár éve még jó erőben volt, most a soproni kórház egyik osztályán haldoklik. Szenvedése szinte krisztusi. Az ágya mellett állva már nem nagyon voltak szavak. Csak mélység, nyomor, kereszthordozás, betegség. Aznap készültem erre az istentiszteletre, ezért ott a kórházban nem tudtam elvonatkoztatni a szenvedő szolga leírásától. Végig az járt a fejemben, hogy Jézus még az "elfekvőnél" is mélyebb poklot járt meg nagypénteken... Ezt írja róla a próféta: Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele. 4Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. 5Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. Az ő sebei árán szabadulhat meg a mi beteg Jocink is a szenvedésétől, és nyerheti el az örök élet ajándékát. Egy olyan helyen, ahol már nem fáj semmi. Ahol egyszer minden jó lesz. Reménység szerint hamarosan.
Még egy személyes élményt szeretnék megosztani.
Van egy hittanos kisfiú, aki most készül a keresztelőjére. Számára az a legnehezebb kérdés a teológiában, hogy ő miért bűnös. Neki, az ő óemberének miért kell meghalnia? És miért kell újjászületnie? Miért halt meg érte Jézus? Mi az az áldozat, ami őt megtisztítja?
Nehéz, és súlyos kérdések ezek egy 12 éves kisfiútól. De jó, hogy vannak kérdései. És jó, hogy ki meri mondani őket. Hálás vagyok, hogy megosztja velem a gondolatait és az érzéseit.
Ezzel a kisfiúval beszélgetve én is újra és újra tanulgatom, hogy nagypénteken nem egy véletlen balesetre emlékezünk, hanem egy olyan eseményre, amelyet évszázadokkal előre megjövendöltek.
Egy püspök nyilatkozta nagypéntekről ezt: "A mi világunk tele van kisebb-nagyobb kompromisszumokkal – megalkuszunk önmagunk elégtelenségével, a világ nyomorúságaival –, de Isten nem alkuszik. Ő fönntartja igazságigényét, de miután az ember – akit végtelen szeretettel szeret – nem alkalmas arra, hogy megfeleljen ennek, Isten az egyetlenegy érdemeset áldozza fel, Jézus Krisztust. Ez az ünnep arra szolgál, hogy kiszakadva a munkánkból, a hétköznapiságunkból, a sok száz alkunkból – ahogy az apostol mondja az ószövetségi előképre hivatkozva – föltekintsünk a keresztre. Mert a kereszten szenvedett és meghalt Üdvözítőben látjuk ezt a különös módját annak, ahogyan Isten megment bennünket." (Steinbach József)
Lássuk meg minél többen!
Nagypéntek és persze húsvét nagy-nagy csodája, hogy mindig van tovább. Akkor is, ha mi is tele vagyunk kérdésekkel. Akkor is, ha nem tudunk mit kezdeni a szenvedéssel. Akkor is, amikor úgy tűnik, hogy nincs tovább. Akkor is, amikor minden elveszettnek tűnik.
Jöjjön közénk Urunk ma is, feleljen kesze-kusza kérdéseinkre, és adja ránk áldását!
Heinrichs Eszter
Elhangzott 2024 nagypéntekén Ágfalván és Sopronbánfalván Ézs 52,13–53,12 alapján.
